Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)
TANULMÁNYOK - Sebők Balázs: Az erőltetett iparosítás korszaka Jászberényben az élet- és munkakörülmények tükrében / 167. o.
megszüntetett adagolt közellátást (a jegyrendszert), néhány legfontosabb élelmiszerre és egy-két iparcikkre. Az élelmiszerjegyekkel közel egy évig, csak a szűk fejadagokat lehetett beszerezni kenyérből, cukorból, lisztből, húsból, zsiradékból, tejből és szappanból. A jegyrendszer bevezetése után pl. zsiradékból a havonta egy fő részére járó alapadag 60 dkg volt, dolgozóknál 80 dkg, fizikai és kiemelt szellemi foglalkozásúak körében 90 dkg, nehéz fizikai munkát végzőknél 110 dkg. Ezen felül 20 dkg vaj járt az egy éven aluli gyermekeknek és a szoptatós anyáknak, plusz 10 dkg pedig az 1-12 éves korosztálynak. A kiemelt szellemi foglalkozásúaknak újabb 20 dkg vajat, a föld alatt dolgozó bányászoknak pedig plusz 30 dkg szalonnát állapítottak meg az illetékesek. Ezen kívül kijelentették, hogy minden olyan család, ahol disznót vágtak, zsír tekintetében önellátónak mondható, s az üzemi étkezést igénybe vevőknek is le kellett mondaniuk teljes zsírjegyükről. 81 A jegyrendszer alig egy évig tartott Magyarországon, de a párt számításaival ellentétben, a bevezetett jegyrendszer nem javította, stabilizálta, hanem még tovább is rontotta a közellátás helyzetét, ezért előbb korrekciós javaslatokkal kellett előállni, majd a következő év elejére teljesen vissza kellett vonni a totális kudarcba fulladt jegyrendszer-rendeletet. A „fölös vásárlóerő" piacról való elvonását és a kereseteknek a szűkös kínálathoz való leredukálását, végül egy másik radikális intézkedéssel, az „általános ár- és bérrendezéssel" kívánták megoldani. Ez az árak drasztikus emelését és a reálbérek csökkentését jelentette, amely még súlyosabb szegénységbe taszította a magyar társadalom széles rétegeit. Az általános ár- és bérrendezés idején, Magyarország minden európai országot felülmúlt az áremelések mértékét tekintve. Ráadásul itt nem folyamatos, viszonylag egyenletes, hanem lényegében egyszeri, ám ugrásszerű, sokkoló mértékű (20-tól akár 300 %-ig terjedő) áremelésről volt szó. 82 Mindezek ellenére a súlyos közellátási zavarok továbbra is megmaradtak, sőt az 1952-es év hozta meg az életszínvonal mélypontját is. Az üzletek árukészletét egyszerűen nem volt mivel feltölteni, amelynek okát az MDP egyik önkritikus jelentése is megadja. Ezek szerint a helytelen külkereskedelemből adódtak a legfőbb problémák, ugyanis az ország az ipari nyersanyagok behozatalának biztosítására, változatlanul igen nagy mennyiségű élelmiszert exportált, figyelmen kívül hagyva, a megnövekedett belföldi szükségletet. Míg az állami üzletek kongtak az ürességtől, addig a szabadpiacon szinte mindig lehetett élelmiszert kapni, igaz, jóval magasabb áron. Ha az állami kiskereskedelemben kivételesen nem volt áruhiány, a szabadpiacon az árak akkor is magasabbak voltak, mert az ott kapható áruk rendszeresen frissebbnek, 1 MOL-M-KS-276-116/K-e/l .ő. e. Jelentések a közellátásról. 36. p. 2 HUSZÁR István - HOCH Róbert - KOVÁCS János - TÍMÁR János (szerk.): Az életszínvonal alakulása Magyarországon. Bp. 1969. 72. p. 194
