Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

TANULMÁNYOK - Sebők Balázs: Az erőltetett iparosítás korszaka Jászberényben az élet- és munkakörülmények tükrében / 167. o.

probléma volt, hogy az új dolgozók „kioktatása" (balesetvédelmi oktatása) a legtöbbször mindkét gyárban csak formálisan zajlott le, hiszen a dolgozókkal csak aláírattak egy papírt, hogy a felelősség az aláíróra szálljon, egy esetleges szerencsétlenségnél. Az Aprítógépgyár dolgozói sokszor hanyagságból nem kapták meg a munkájukhoz szükséges védőöltözetet, még ha volt is raktáron, illetve nem ismerték a lehetőségeket a védőöltözet használatára. A Fémnyomóés Lemezárugyárban sem gyakran hordták ezt a felszerelést, a művezetők pedig elnézték ezt. Itt, a III-as csarnokban „szanaszéjjel fekszenek a hulladékok, szerszámalkatrészek, gépalkatrészek."

63 A munkavédelem és az üzemi balesetek terén tehát Jászberény új ipari üzemei teljesen beleillettek az általános magyarországi képbe. A lakáshelyzet Az '50-es évek életkörülményeit vizsgálva a közellátáson túl a lakáskérdés az, amely a legjobban foglalkoztatta az embereket, és ezen a téren szintén igen rosszul állt az ország és Jászberény városa is. Az '50-es években az életszínvonal minden összetevője (a közel teljes foglalkoztatottságot leszámítva) rendkívül nyomorúságos képet mutatott, ám minden negatívum közül, a lakáshelyzet volt a legkirívóbb. 1950 és 1955 között a lakásépítési terveket egyetlen esetben sem teljesítették (miközben az ipart feleslegesen túlfejlesztették), mintegy ezzel is mutatva, hogy a nem termelő beruházások az állampárt számára haszontalanok voltak. A legkevesebb lakás országosan az 1951-1953 közötti időszakban épült, ekkor az évenkénti lakásépítési átlag mindössze 17 ezer körül mozgott, az új lakások esetében pedig nem érte el a 14 ezret sem. Ebben a talán legkritikusabb időszakban az építőanyagok krónikus hiánya miatt, a magánépítkezések száma is a felére esett vissza, nem hiába írta Nagy Imre „A magyar nép védelmében" című munkájában, hogy a magánépítkezések egy időre gyakorlatilag megszűntek A Rákosi-korszak alatt, ezekben az években, magánszemélyeknek szinte lehetetlen volt építőanyagot beszerezni. Mivel a népesség száma gyorsabban növekedett, mint a lakásoké, így a lakásínség az évek során egyre csak súlyosbodott. Az 1949 és 1955 közötti időszakban mindössze 96 ezerrel növekedett Magyarország lakásállománya (a 148 ezer új lakás mellett 52 ezret bontottak le) és ezeknek is mintegy fele magánerőből épült (a tervezett 13,5 % helyett).

64 Mindez abban az időszakban történt, amikor - a tervet több mint kétszeresen túlszárnyalva - 1 milliónál is több új ipari munkást állítottak az iparosítás szolgálatába, akiknek nagy része SZML 42-1-10. Az MDP Jászberényi Városi Bizottságának iratai. 132-140. p. PETŐ Iván - SZAKÁCS Sándor: A hazai gazdaság négy évtizedének története 1945-1985. I. Az újjáépítés és a tervutasításos irányítás időszaka 1945-1968. Bp. 1985. 225-226. p. 189