Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

TANULMÁNYOK - Sebők Balázs: Az erőltetett iparosítás korszaka Jászberényben az élet- és munkakörülmények tükrében / 167. o.

kirendeltsége, 5 anyagbeszerzővel. A személyzeti osztályvezető csak 1954 második félévében, 42 napot volt kiküldetésben, valamennyi alkalommal Budapesten: kiküldetéseinek zöme azokra a hónapokra esett, amikor „köztudomásúan kedvezőbb az időjárás az utazásra." Amikor a vállalati személygépkocsik javításának idejére a gyár egy taxit bérelt, a taxit vitte boldogboldogtalan, amiről semmiféle nyilvántartás nem készült. Csupán e taxiigénybevétele, közel 160 ezer forintjába került a vállalatnak.

53 Az óriási rendetlenségre jellemző, hogy a katlangyártás a gyárban ekkorra már régen befejeződött, a technológiáján viszont még mindig dolgoztak. Jellemző, hogy a szerszámok indokolatlan pazarlásáért és kiosztásáért, a szerszámgazdálkodási részleget vonták felelősségre egy mérlegbeszámolóban, amire a vizsgálat készítői így reagáltak: „Ehhez csak annyit kívánunk hozzátenni, hogy szerszámgazdálkodási részleg nincs is". A gyár csődtömegének láttán, a jelentés készítői nem fukarkodtak az iróniával sem: „Műszaki intézkedési tervet az 1955. évre már készítettek (nagy eredmény!)".

54 Vagyonbiztonság terén semmi sem változott az előző évhez képest. A gyárat ugyan kerítés vette körül, de a hozzátartozó magas figyelőhelyek és jelzőberendezések építése sehogyan sem akart haladni. „A biztonsági követelmények általában nem képezik a vállalatvezetés szívügyét" - állapították meg a vállalatnál vizsgálódók. Az elmúlt évben a kerítésen keresztül loptak el egy villanymotort, azonban mégis a rendészet dolgozóinak kellett társadalmi munkában lekaszálni, a gyárat körülvevő gazt, amely embermagasságúvá nőve, az őrség munkáját lehetetlenné tette.

55 Az ipar erőltetett mértékű fejlesztése közben, munkavédelemre gyakorlatilag semmit sem költöttek Magyarországon. így alakulhatott ki az a helyzet, hogy Magyarország az üzemi balesetek számát tekintve, messze megelőzte az európai átlagot és ezen a téren az 1945 előtti időszak mutatóit is mintegy kétszeresen felülmúlta. A legsúlyosabb helyzet - mint minden más téren is - 1952-1953-ban alakult ki, amikor negyedévenként 20-22 ezer súlyos vagy közepesen súlyos baleset történt az üzemekben és ezek között 200-250 volt a halálos kimenetelű balesetek száma. A munkavédelem elhanyagolásán túl, ebben szerepet játszott a dolgozók túlhajszólása, az állandó normaemelések, kötelező túlórázások, a gyakori vasárnapi munka. Az építőiparban már 1951-ben bevezették az 56 órás munkahetet (a törvényben lefektetett 48 órás helyett), a bányászatban pedig „folyamatosan termelő munkaheteket" vezettek be, a 53 Uo. 10-11. p. 54 Uo. 13. p. 55 Uo. 16. p. 185