Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 20. (Szolnok, 2005)

TANULMÁNYOK - Tomkó Viktor:Török közigazgatás Magyarországon: A szolnoki szandzsákbégek története II. / 9. o.

Debrecen városának esetenként terményben is kellett fizetnie. Ezt mutatja Hüszein 1605. augusztus 15-én kiállított nyugtája, mely szerint „Debrecen császári khász város lakosai a császári parancs értelmében rajok szalarge képen (gabonaadó) kivetett árpát az egri hambárba hiány nélkül beszolgáltattak." A terményadó kivetésére azonban csak ritkán került sor. 86 Végül, de nem utolsósorban, a szolgálatok közé tarozott az, hogy háborús időben lovakat, illetve ökröket kellett fuvarozáshoz rendelkezésre bocsátania, természetesen ingyen. A debreceniek szolgálatairól eltérnek a kutatók véleményei. Az egyik verzió szerint nem tudni, hogy a város lakói mennyiben tettek eleget a követeléseknek.

88 A másik változat szerint a debreceniek lefizették Hüszeint, melynek eredményeként egy kölcsönös „egyezség" született: Debrecen sosem küldött annyi szekeret és embert, amennyit eredetileg követeltek, cserébe ajándékokat adtak; posztót, aranyozott szablyát. Ha végképp nem tudtak megegyezni, akkor a szolnoki bég a törökszentmiklósi őrséggel támadta meg a debreceni utazókat.

89 Az egyezség mellett szól az is, hogy Debrecen, bár török uralom alatt állt, rendszeresen küldött kémjelentéseket háború idején a Habsburg csapatoknak. A szolnoki béget (Hüszeint) azonban mindez nem igazán érdekelte; egy 1600-ban, a debrecenieknek küldött levelében annyit ír, hogy fizessék be az adót, küldjék el a szokásos ajándékokat, s akkor azt tehetik, amit akarnak. A városiak éltek is a lehetőséggel és szorgalmasan kémkedtek, értesüléseiket elküldték a császári parancsnokokkal. Basta már említett, 1601. október 13-án kelt híradása is ezt bizonyítja: „a debreceniek bizonnyal írják ugyan most, hogy Bektás pasa is innét elment az haddal, [...] Szolnok oltalmára és mind ide is Lippa táján négyszáz török együtt nincsen."

90 Hüszein a kecskemétieket is rendszeresen sarcoltatta. 1599-ben a kecskeméti Király István, Kiss István és Karácson Máté egy tatár vezető kíséretében Szolnokra mentek kötelezettségeik és ajándékaik beszolgáltatására. Az ajándékok között itt is találunk aranyozott szablyát. A küldötteket azonban Nagykőrösnél megtámadták és kifosztották a hajdúk. Az új ajándék valamivel Uo. 51. p.; FEKETE L. 1993. 323. p. 67. irat. ZOLTAI L. 1936. 59. p. Debrecen története, 1984. 324. p. Debrecen története, 1984. 149.p.; A vesztegetésről lásd még: Debrecen szabad királyi város egyetemes leírása. Debrecen, 1882. 844. p. VERESS E. 1909. 610-611. p.; Debrecen története, 1984. 149, 323-324. p. 30