Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 20. (Szolnok, 2005)

TANULMÁNYOK - Tomkó Viktor:Török közigazgatás Magyarországon: A szolnoki szandzsákbégek története II. / 9. o.

szegényesebb volt, mint az előző, amely miatt Hüszein ki is fejezte elégedetlenségét.

9

' Láttuk, hogy a szolnoki bégek igénybe vették a szandzsák katonai irányításában a tatárok segítségét. A tatár lovasok részt vettek az adószedésben, valamint az adószedők megvédésében. 1600-ban például 46 ökröt szabadítottak ki portyázok kezéből, mely tettükért Kecskemét városa ajándékot küldött nekik.

92 Mindemellett a tatárok jelenléte terhet is jelentett a helyi lakosoknak. Egy levél szerint seregestől vitték el az embereket aratás idején a szántóföldekről szolgának, s közülük csak kevesen tértek vissza. 3 Ezenkívül 1599 és 1602 között több tatár dúlásról is tudunk. 1599. június 13-a körül Szolnok környékén portyáztak, az őket üldöző hajdúk pedig felégették a várost.

94 A tatárok 1601ben is kicsaptak Duna-Tisza közi területekre.

95 A teljesíthetetlen követelések miatt, mint már a hídjavítás kapcsán láthattuk, több ízben panaszt tettek a szolnoki bég ellen a debreceni polgárok. További két rendelet alapján láthatunk erre példát. Az egyikben Haszán budai pasa levélben továbbította a debreceniek panaszát, mely szerint megfelelő ajándék nélkül nem nyerhettek bebocsátást a szolnoki bég elé. A pasa egyúttal eltiltotta a hatalmaskodást, az ajándékok követelésében pedig okos mérsékletet tanácsolt.

96 A másik példa a IV. Murád szultán tugrájával kibocsátott rendelet, mely 1627 márciusában, Budán kelt, és az egri beglerbégnek, valamint a szolnoki kádinak szólt. E szerint a debreceniek azt sérelmezték, hogy a gyakran változó szolnoki szandzsákbégek rendkívüli ajándékokat követeltek tőlük, pedig ők ilyet évenként csak egyszer voltak kötelesek adni, amikor is új bírájuk elfoglalta hivatalát. A rendelet jogosnak találta a polgárok panaszát és az HORNYIK J. 1861. 45-46. p.; JNKSZ 37. sz. HORNYIKJ. 1861. 55. p. HORNYIK J. 1861. 55. p. A levél az 56. oldalon. GYÁRFÁS I. 1885. 172. p. Uo. 177. p. A levélnek keltezése nincs, a hátlap egykorú feljegyzése szerint 1611. április 22-én adták ki. FEKETE L. 1993. 323. p., 63. irat. 31