Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 20. (Szolnok, 2005)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Határnyomozás Kecskemét és Lajos között a nagykőrösiek kérésére / 265. o.

BENEDEK GYULA HATÁRNYOMOZÁS KECSKEMÉT ÉS LAJOS KÖZÖTT A NAGYKŐRÖSIEK KÉRÉSÉRE 1680. augusztus 15. A jegyzőkönyv több tekintetben ritkaságszámba menőnek számít. Már a terjedelme is grandiózus, mert huszonkilenc oldalon, 51 tanút szólaltat meg. Gyengéje azonban, hogy mind az 51 tanú Lajos határainak megsértésében, illetve a fennálló jogi helyzet megőrzésében érdekelt. Ugyanakkor nem szólal meg egyetlen volt lajosi, vagy annak utóda sem, amit nem tudunk mire vélni, de Pest-Pilis-Solt vármegye elfogultságára gondolunk. Az a tény, hogy nem szólal meg egyetlen volt lajosi lakos sem, annak is tulajdonítható azonban, hogy a tizenötéves háború alatt /l592-1606/ a tágabb térségben szétszóródván 1680-ra elveszítették lajosi identitásukat. Úgy tűnik azonban, hogy Lajosnak a birtokosa - a pozsonyi kamara - sem szorgalmazta különösebben a volt kunok megkérdezését. További történeti értéknek tekinthetjük a következőket: megőriz számos lajosi földrajzi nevet, név szerint megemlít 51 nagykőrösi jobbágyot, 11 nagykőrösi földbirtokost, valamint számos kecskeméti gazdát is. Megismertet két, számunkra újnak tűnő fogalommal is: a „nyaralóval" és a „telelőkerttel", amelyek később Lajos újjátelepülésének csíráivá váltak. Ugyanakkor nem jelenik meg a jegyzőkönyvben a „hazajáró földművelés" fogalma, ami azt sugalmazza, hogy az 1592 előtti lajosiak messze tájakon szóródtak szét, vagy asszimilálódtak Nagykőrösön és Kecskeméten. Végső soron a jegyzőkönyv arra is pontos választ ad, hogy 1592 és 1686 között a Felső-Kiskunságban is ugyanaz az elnéptelenedés alakult ki, mint a Közép-Tisza vidéken, továbbá, hogy a Jászság és a Kiskunság közötti merőben ellentétes fejlődés - a Jászság előnyére - ekkor alakult ki. 265