Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)
TANULMÁNYOK - Kürti László: A jászok pusztai állattartása a Felső-Kiskunságban a 18-19. században / 47. o.
fűbért, minden hajtáskor külön külön nem tsak terhes, de sokszor a' Marhákat hajtó Embereknél pénz nem lévén, nem is lehet ... esztendőnként fizetendő fűbért kérik a' Ns Tanáts által egy summában meg állapíttatni. Mivel a pásztorok úgy a ceglédi, mint a nagykőrösi területeket igénybe vették, a két város jelentős hasznot húzott az évente többször megismételt hajtásokból. Ugyanakkor jelentős károk keletkeztek. Ezt egy 1837-es pereskedés jól illusztrálja. Cegléd 12 ládányi birkát foglalt le, mert a ládányi juhászok két falkát ráhajtottak földjükre és ott tilosban legeltettek. A kárért a város 33 forintot kért, de Jászladány ezt nem volt hajlandó fizetni, hanem perrel fenyegetett. A hagyomány szerint a Cegléden való áthajtásért és itatásért Jászladány évente 25 forintot fizetett. Az április 27-i tanácsülésen már arról értesülünk, hogy az immár évszázados hagyomány nehézségekbe ütközött: Cegléd városa a „marháik áItalhajtásában semmi legelőt nem kíván adni." A megoldást Jászladány az összefogásban látta, s Jászberénnyel és Jászárokszállással közös megoldást keresett Cegléddel szemben. A feszült légkör ellenére a jászladányiak elrendelték a lehajtást, a nyírást és az úsztatást. Erre négy kocsit gazdákkal Benére küldtek, de mivel túl sok volt a juh elrendelték, hogy a juhnyáj „két felé elosztasson". A ceglédi vám 25 forint volt, amit május 10-én befizettek, de Cegléd önkényesen a lefoglalt 12 birkából csak ötöt adott vissza. 93 Ugyanekkor a nagykőrösi Várkonyi Mihály marhánként 1 forintot számított fel a pusztáján való áthajtáshoz. A probléma azonban még így sem oldódott meg, annak ellenére, hogy a Cegléden való áthajtás díja 1840-ben még mindig 25 forint volt. Azonban az 1842.év Szent György havának 9-dik napján Cegléd városa bejelentette, hogy a „jász barmokat" a régi úton nem lehet többet hajtani, hanem Nagykőrös felé voltak kénytelenek az állatokat hajtani. 96 Az állatok pusztai tartását igen nagy szervezkedés előzte meg. A tanács mindig idejében döntött a tehéncsorda, kezesménes, gulya, ökörcsorda, szilaj ménes és juhok mielőbbi Benére hajtásáról. Az állatok „összveverésé"-t mindig a templom előtt hirdették ki, és másnap kora hajnalban kezdték el. A jászladányi A dokumentum forráshelye Nagykörös város, Prot. Miscell. 1814-1816. 104. 1816. aug. 19. 336 pag.. Pest Megyei Levéltár. A forrást közölte: Nóvák László: Nagykörös mezővárosi fejlődése és településrendszere a XVII-XIX. században. In: Tanulmányok Nagykörös történetéből és néprajzából. Nagykörös. 1978. 109. p. SZML Prot. Sen. Jászladány. 1837. ápr. 27. 1837-1843. 2. SZMLProt. Sen. Jászladány. 1837. Szent Mihály hava 15. 1837-1843. 2. SZML Prot. Sen. Jászladány, 1840. máj. 20. 1837-1843. 2. SZML. Prot. Sen, Jászladány. 1837-1843. 2. 78
