Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)
TANULMÁNYOK - Kürti László: A jászok pusztai állattartása a Felső-Kiskunságban a 18-19. században / 47. o.
A puszták és az állattartás problémái A 18. század közepétől fokozatosan felismert veszélyek- faiopás, tiltott legeltetés, a csőszök és csárdagazdák törvénytelenségei - egyre szaporodtak, és már-már kezelhetetlenné tették a puszták felügyeletét, a nagyállattartást és a bérleményeket. A pásztorok nagy száma, a két csősz (kerülő és erdő), a pusztagazda, a csárdás és családja, valamint az alkalmi munkával megbízott emberek nem kis fejfájást okoztak Jászladány törvénytisztelő birtokosainak. A jászladányi bírók, tanácsosok - a pusztagazdáról és hadnagyairól nem is beszélve - ezért igen sokat voltak kénytelenek Benére és a még messzebb fekvő Pálos pusztájuk ügyében utazni. Ezért volt talán szükség arra, hogy 1838-ban egy „lengyel kocsit" a berényi „szatler" (bőrös, szíjgyártó és nyerges) mesterrel 100 forintért megjavíttassanak. Ugyanakkor Pesten egy teljesen új hintót is vasaro Itak 450 forintért. 89 Ez az összeg a benei csárdabér hároméves összege is egyben. Az utak állapota azonban sokszor megnehezítette a közlekedést és az utazást. Már 1837. márciusában értesülnek a tanácsurak Antal József második bíró jelentéséből, hogy a Benén lévő zabot hazaszállítani „az útnak járhatatlansága végett" nem tudta, és ezért Hevesen kényszerült vásárolni 21 és fél köbölt. Egy pár hét múlva a zab egy részét hazaszállították, másik részét pedig, eladták. A növekvő problémák miatt a pusztagazda és segédei egyre több időt voltak kénytelenek a pusztán tölteni. A pusztagazdának már a 19. század elején önálló házat volt kénytelen építeni Jászladány. A Benére küldött tanácsurak 1837-ben jelentették, hogy a pusztagazda házának két kidűlő falát berakatták és a kőművesmunkára 13 forintot költöttek. Hamarosan két csőszház is épült Benén. A pusztai legeltetéssel egy új, de korábban még megegyezéssel elintézett, nehézség jelentkezett. A lehajtás a kiskun pusztákra egyre körülményesebbé vált már csak azért is, mert Cegléd és Nagykőrös a területén terelgetett állatokból hasznot akart húzni. A jászladányi tanács 1818-ban kérelemmel fordult Nagykőrös városához, hogy a fübért egy összegben állapítsák meg. Erre azért volt szükség, mert a Jászladányból Benére és visszahajtott állatoknak tavasszal és ősszel átjárást biztosítottak a hantházi részen. A jászladányiak kérése ekképpen hangzott: „J. Ladány Helysége Deputatussai a' Ns Tanáts előtt személyessen meg jelenvén, elöl adták hogy mivel a' Jász Ladányi Bene Pusztára, és onnan ismét Jász Ladányba az ezen Város határán keresztül hajtani szokott Marháktól a' SZML Prot. Sen. Jászladány. 1838. július 28. 1837-1843. 2. SZML Prot. Sen. Jászladány. 1837. ápr. 1. 1837-1843. 2. SZML Prot. Sen. Jászladány. 1837. Szent Mihály hava. 27. 1837-1843. 2. 77
