Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

ADATTÁR - Bagi Gábor: Források az úrbérrendezés és jobbágyfelszabadítás történetéhez Cibakházán / 303. o.

Tiszaiig Tiszanána 1863: Alattyán Deménd Csehi Egerszalók Aldebrő Köre Feldebrő Hatvan 1864: Bátor Szentjakab Bod Derecske Méra Gyöngyöspüspöki Sólymos év nélkül: Veresmart 1865-ben nem zárultak még le a tárgyalások 22 településen (Apc, Aranyos, Bodony, Csány, Tiszaderzs, Domoszló, Dorogház, Tiszainoka, Kenderes, Kömlő, Kőtelek, Tiszakürt, Nagykörű, Maklár, Mikófalva, Nádújfalu, Párád, Pata, Szarvaskő, Tiszaszöllős, Ugra, Várasszó).

13 Az adatok szerint Cibakháza mezőváros úrbéri perének lezárására, és az úrbérrendezés végrehajtására 1859-ben került sor. Ennek alapján, a megye településeit figyelembe véve a cibakiak szerződése megkötését tekintve erősen a középmezőnyhöz sorolható. Ez különösen akkor tekinthető késeinek, ha figyelembe vesszük, hogy a rendezés kérdése már igen korán felmerült. Cibakháza úrbéri perének fő szakaszai A Földváry nemzetség - Dunavecse után - Cibakházán még 1831-ben kezdeményezte osztatlan javainak célszerűbb felosztása érdekében a határ "rendbe szedését", ami a lakosság ellenkezése nyomán több évtizedes pereskedéshez vezetett. Ebben közrejátszottak az 1832/36-os országgyűlés végzései is, ami miatt a Földváryak a régi per helyett újat kezdeményeztek a cibakházi legelő szabályozása és a jobbágyok és a nemesek közti végleges felosztása végett. A cibakiak ezt azzal utasították el, hogy szerintük a határban az úrbéres jobbágyi földeken kívül más tulajdonú földek nincsenek. Hangsúlyozták, hogy az egészet a lakosság a „földesúr befolyása nélkül bírja és használja'

1

, a birtokos pedig legelőjogával emberemlékezet óta nem élt, így semmiféle földesúri rész kihasításnak nincs helye. Utólagosan elmondható, hogy a cibakiak az úrbéres földeken túli területek tulajdonjogát a bérleti használati LONYAY M. Lm. 30. p. 310