Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

ADATTÁR - Bagi Gábor: Források az úrbérrendezés és jobbágyfelszabadítás történetéhez Cibakházán / 303. o.

joggal tévesztették össze. A földesúr legelőről való állítólagos lemondásához utóbb a sárszögi és gyügéri puszták ügye is társult. A lakosok ezek tulajdonjogát is vitatták, noha azokat mindig külön, a közösség nevében kötött szerződés alapján vették bérbe. A földesúr törekvését a település -joggal - úgy tekintette, hogy azzal a határ jelentős részétől elesik, és általa az eredményes gazdálkodás, valamint a vagyonosodás lehetőségei beszűkülnek. Nekik a régi állapot fenntartása is jobban megfelelt volna, mint az új rendszer. Az elsőfokú perek a megyei úriszéken zajlottak 1840-ben. A földesúri igényeket elismerő ítéletet azonban Cibakháza mezőváros megtámadta, s mivel időközben az 1840-es törvények lehetőséget teremtettek az önkéntes örökváltságra, a per jellegében újra módosult. A Földváryak még az 1830-as években elkészítették az úrbéres földek végleges kiadására vonatkozó elképzeléseiket, és már korábban - más célból - végrehajtották a határ felmérését, illetve a mérnöki munkálatok hitelesítését is. 1845 őszére kitűnt a cibakiak érveinek tarthatatlansága, az úriszéki ítéletet első fokon a megyei törvényszék és a Helytartótanács is jóváhagyta. A földesurak azonban a cibakiak számos korábbi állítását, vádját sérelmesnek találták, és fontosnak ítélték azokat hiteles okiratokkal cáfolni. Mindezek ellenére a lakosság három kérelemmel is igyekezett a határrendezést megakasztani. Az év végéig a vármegyéhez és a Helytartótanácshoz. 1846. december 2-án pedig magához az uralkodóhoz fordultak. A Helytartótanács 1848. január 18-i per lebonyolításával kapcsolatos döntését azonban az események hosszú időre meghiúsították. Előbb a forradalom és szabadságharc, majd a törvények és szabályozások változása okozott zavart. A felek közötti amúgy sem felhőtlen viszonyt viszont időközben a szőlődézsma kérdése rontotta még inkább, minthogy a lakosság a dézsmás szőlők meglétét nem ismerte el. 1848-1851 között a szőlődézsma fizetését egyetemlegesen meg is tagadták, ám a szolnoki főszolgabírói hivatal 1851. február 3-án végérvényesen elmarasztalta a települést.

16 Sajnos az 1853-tól kezdődő évek vitáira, pereskedéseire igen kevés adat maradt fenn. Annyi bizonyos, hogy végül a részletes egyezséget 1856. április 24-én, a korszakban oly jelentős Szent György napján kötötték meg. Ennek alapján készültek el a következő két esztendő során a kiosztás telekkönyvei, s feltehetően ezért tette Lónyay a megváltás befejezésének idejét is 1858-ra. Az egyezség döntően a Földváryak korábbi álláspontját, tervezeteit tartalmazta. Ennek alapján a 28 1/8 jobbágytelket, valamint a községnek, a lelkésznek megajánlott l-l, illetve a templomnak, a jegyzőnek és a tanítónak 1/2-1/2 (azaz PML. XIII. 2. a. A Földváry nemzetség közbirtokossági levéltára iratai. Családülési jegyzőkönyvek. Acta Concursus Generalis. 1856-1858. 22. rakt. egység. 1856. ápr. 24-i egyezség mellékletei. 311