Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

ADATTÁR - Bagi Gábor: Források az úrbérrendezés és jobbágyfelszabadítás történetéhez Cibakházán / 303. o.

Az úrbérrendezés és jobbágyfelszabadítás folyamata Heves és KülsőSzolnok vármegyében Terjedelmi kötöttségek miatt nincs mód a jobbágyfelszabadításhoz kapcsolódó törvények részletes ismertetésére. Annyi elmondható, hogy az 1790/91-töl kezdődő "rendszeres bizottsági munkálatok"-ból kinövő reformmozgalom 1836tól kezdve kisebb-nagyobb sikerekkel haladt előre. Elvileg ugyan korábban is volt lehetőség a feudális terhek végleges megváltására, a gyakorlatban azonban ez inkább csak a nagyobb közösségek, mezővárosok esetében hozott eredményeket. Az 1836-os év jobbágytelki állománnyal, hasznaival, az úrbéri kötésekkel és perekkel, a határok tagosításával és a legelő elkülönítéssel kapcsolatos törvényeit követően az 1840. évi VII. törvénycikk az örökváltság általi jobbágyfelszabadítás, valamint a tagosítás önkéntes - tehát nem kötelező megvalósítását is kimondta, s a megyékre bízta az esetleges perek lebonyolítását." Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesített vármegyének a XIX. század közepén 147 települése volt. Ezek közül Eger és Gyöngyös városok. Fegyvernek puszta, továbbá Besenyő, Csépa, Ivád, (Puszta-) Monostor és Szajol mint kuriális helyek (úrbéres földekkel nem bíró nemesi közösségek) estek ki a rendezés alól. Lónyay Menyhért (1822-1884. későbbi dualista miniszterelnök) 1865-ös tanulmánya egyes esetekben talán pontatlan (vagy nem egészen pontos) adatokat közöl, egészében véve azonban mégis a legátfogóbb képet rajzolja meg az előző negyedszázad eseményeiről. Heves és Külső-Szolnok vármegyében 1865-ig 20 település egyezség, 59 pedig per által rendezte el a kérdést, míg a többi ügye ekkor még végrehajtás alatt állt. Az úrbéri rendezés első szakaszának az 1840-es törvény és az 1848-as forradalom közötti éveket, az önkéntes örökváltság időszakát kell tekintenünk. Ez alatt az idő alatt 27 helyen kötöttek úrbéri egyezséget, ezek közül perre csak Tiszaföldváron került sor. Az első szerződés 1844-ben Zsadányon volt, amit a következő évben Detk, Karácsond, Tiszabö, Tiszaföldvár, Visznek és Zaránk követett. 1846-ban Ecséd, Hort, Ludas, Szűcs, Ti szaró ff és Atkár következett, majd 1847-ben Adács, Tiszabura, Erdőtelek, Erk. Monostor (- így - B.G.), Nagyréde, Pétervásár, Szólát. Tarnaörs, Tiszaszentimre, Tiszasas, Terpes és Törökszentmiklós. 1848 elején Bekölcén zárták le az úrbéri tárgyalásokat, még a márciusi forradalom előtt. " Az 1848-as márciusi eseményeket követően az áprilisi törvények végül felszámolták ugyan a feudalizmust, mindazonáltal számos probléma (majorsági A törvényi szabályozásra lásd a Magyar Törvénytár 1836-1868 közötti kötetét. LÓNYAY Menyhért: Az úrbéri rendezés és tagosítás ügyének állása Magyarországon. In.: Statisztikai és Nemzetgazdasági Közlemények. Pest. MDCCCLXV. 7. 29-30. p. 308