Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

TANULMÁNYOK - Fekete István: A szolnoki ősrepülőktől, a „Killián” Iskola megalakulásáig I. / 137. o.

Az augusztus 22-t légitámadásról pedig a „Nemzeti Jövőnk"' című helyi lap számolt be: „... A rádió berepülési veszélyt jelzett, amelyet gyorsan követett az egyes körzetek riasztása. Szolnokon is megszólaltak a szirénák, mivel több hullámban városunk jelé repültek az ellenséges kötelékek. A feszült pillanatok csendjét hamarosan felváltotta az erős repülögépbúgás és a légvédelmi ütegek tüze, majd vészes bombasivítás. Mintegy 120 gép nyolc hullámban erős támadást intézett városunk különböző részei ellen, amelynek során 15 utcában keletkeztek károk... " Augusztus 28-án ismét a vasúti híd volt a célpont, ahová 200 darab bombát dobtak. 29-én a vasútállomást és környékét támadták az amerikai négymotorosok. A 28-i támadás a híd mederszerkezetében is károkat okozott, ennek során az ártéri nyílások egyikének főtartója megrogyott, ezért az egyik hídpálya használhatatlanná vált. A híd javításában részt vett a 105-ös vasútépítő század. Az alegység parancsnoka Kotsis Pál hadnagy a hídon keletkezett károkról és a megkezdett helyreállítási munkákról a következőket mondta: „... A munkát azzal kezdtük, hogy ennek a kb. egy méteres megrogyott szerkezetnek a megemelésére egy talpfamáglyát raktunk. Kb. két napig tartott ez a munka. Ismét következett a szokásos riadó. Ezúttal nagyobb kötelék támadta a hidat. A találatok nyomán az egyik alátámasztó szerkezet teljesen lezuhant, le is váll a hid egyik főtartója a keresztkötésekről és kereszttartókról, és oldalt kifeküdt. Az általunk készített máglya talpfáiból gyufaszálak lettek, a felrakott hidraulikus emelők pedig lezuhantak és a földbe fúródva mentek tönkre. '

m Végül is a hídon a közlekedést a viszonylag épen maradt jobb vágányon oldották meg úgy, hogy úgynevezett „átkötést

1

' alkalmaztak. Mivel 29-én ismételt bombázás volt, ezért az ideiglenesen működőképes állapotba hozott hídon csak 31-én este indulhatott meg a forgalom. Az augusztus végi bombázások után a szolnoki állomáson már csak 5 vágányt tudtak közlekedésképes állapotba hozni, csak így volt biztosítható a Szolnok és Budapest közötti forgalom. Ekkor már Szolnok és Szajol között a tovább utazni szándékozók csak gyalog, vagy esetleg szamárfogaton közlekedhettek. Szeptember elsején, harmadikán és ötödikén ismét a vasúti híd volt a bombázók célpontja. Az elsejei támadást követően amerikai felderítőgépek fényképezték a hidat, ellenőrizték a bombázás eredményét. Bizonyára nem tartották kielégítőnek, mivel harmadikán újabb 27 darab bombával szórták meg LOVAS Gyula: A szolnoki vasúti csomópont nehéz hónapjai. 341-342. p. LOVAS Gyula: A szolnoki vasúti csomópont nehéz hónapjai. 343. p. 192