Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)
TANULMÁNYOK - Fekete István: A szolnoki ősrepülőktől, a „Killián” Iskola megalakulásáig I. / 137. o.
azt. Ötödikén különösen súlyos támadást intéztek a vasúti híd ellen. Dél felől hat hullámban 120 amerikai repülőgép érkezett és a bombázók 270 darab bombát dobtak le. Az első hullám a hídtól délre, az országút és a Holt-Tisza között elhelyezett légvédelmi ütegállásokat támadta. Az ágyúk a heves bombazáporban is tüzeltek, de nem sok eredménnyel jártak. Az egyetlen telitalálat, ami a támadás során a híd ártéri tartószerkezetét érte, végleg megbénította, a németek számára oly fontos vasútvonal forgalmát. Nagy József aki ekkor fiatal vasutasként a helyszínen volt szolgálatban, a következőket látta: ,,... 7 órakor (szeptember elsején - szerz.) vettem át a szolgálatot, fél nyolc körül jött egy katona (és azt mondta - szerz.J. Tiszt iir, riadó van! Benn Szolnokon Pongrácz Ernő volt a forgalmi szolgálattevő. Egy vonatot le kellett állítani Alcsiban. A helyreállító alakulat szerelvénye azonban még a híd túlsó oldalán volt. Engedélyt kértem Szajoltól a helyreállítók szerelvényének átengedésére. Mikor ezt megkaptam, futva mentem át a vastartón és adtam az indulásjelzést a mozdonyvezetőnek. Mikor mellém ért a szerelvény, arra magam is felugrottam. Ezzel a szerelvénnyel áthúztunk Szájaiba, de amikor a szajoli bejárati jelzőnél jártunk, már hallottuk a gépek zúgását Tenyő felől. A Törökszentmiklós felőli kijárati jelzőt is meghaladva, a vonat megállt és szinte mindenki menekült a vonat mellől. Ott dekkoltunk, amikor Szajolt és a Tisza-hidat bombázták. Szemünk láttára robbantak fel egymás után az állomáson álló tartálykocsik. Mivel a katonai repülőtérnek nem volt ipari vágánya, ezért Száj ólban a németek a légi objektum összes benzin szükségletét nagy közúti járművekre rakták, és úgy szállították el a repülőtérre. Emiatt Szájaiban óriási volt a tartálykocsi forgalom, ezért sok kocsi állt ott tele repülőbenzinnel, így volt ez a bombázás idején is... Telefonösszeköttetésünk nem volt Száj ólból sem a híddal, sem Szolnokkal. Ezért kimentünk a Tisza-hidra gyalog, ez Szajoltól maximum 2 km, s láttuk, hogy a Tisza-híd egyik vágánya három helyen be van szakadva: a sínek tartották csak a talpfákat. Először azt mondtuk, hogy ezen nem lehet keresztül menni. Csónakot kerestünk, hiába. Ezért hát, mégis át kell másznunk a hídon, a lelógó talpfákon, alattunk a 8-10 méteres mélységben a Tisza. Átértünk szerencsésen. Az őrhely teljesen elpusztult. Kerékpárjaink is összetörtek, s a telefonunk használhatatlan volt. Gyalog bementünk Alcsiba, a mellettünk lévő őrhelyre. Ez kb. 3 km-re volt. Innen sikerült beszélnünk a szolnoki forgalmi irodával telefonon. Pongrácz végül egy tartalékgépet küldött értünk... " ,0 ° A szeptember ötödikéi bombázást követően már oly mértékű volt a károsodás a hídon, hogy vasúti járművet nem lehetett azon átengedni. Ezt a nehéz helyzetet a németek, a hídtól a folyás irányába néhány méterrel lentebb, egy provizórium (ideiglenes vasúti átkelést biztosító cölöphíd - szerz.) megépítésével igyekeztek megoldani. A már korábban idézett Kotsis Pál hadnagy ezekről a munkálatokról a következők szerint számolt be: Uo. 345-346. p. 193
