Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

TANULMÁNYOK - Tomkó Viktor: Török közigazgatás Magyarországon: a szolnoki szandzsákbégek története I. / 9. o.

sereg előtt egy állomással haladó zászlóvivőket kísérték, másfelől az éjszakai táborozás nyugalmát kellett biztosítaniuk.

34 A szandzsákbégek ajánlóként szerepelhettek a szpáhik birtokhoz jutásakor, de javadalomemeléséhez is hozzájárulhattak. Sok ilyen ajánlást olvashatunk a már említett Sehszüvár idejéből. 1582-ben, egy adóösszeírásban a Székesfehérvár környéki livában említik, hogy Dervis Ali szabadkai lovast többek között ő is felterjeszti tímárra, mert részt vett mellette egy, a betörő hitetlenek elleni csatában.

36 A szandzsákbégek „polgári" tevékenységei között említhetjük a közigazgatási, jogszolgáltatási és pénzügyi feladatokat. Energikusabb bégek még a bíráskodás jogát is megszerezhették a maguk számára; ítélkezniük azonban csak az állam érdekeit sértő ügyekben lehetett. A szandzsákbég hozhatott halálos ítéletet is, illetve kivégzést is elrendelhetett. Vitás jogi esetekben véleményét, tanú ságtétel ét kérték. Pénzügyi szerepük abban állt, hogy megkapták a vár javadalmait, illetve a felszerelésre szánt összeget, néha az őrség élelmezéséhez is hozzájárultak. A kincstári befizetések is csak az ő tudtukkal történhettek meg.

38 Többen vállalkoztak egy, vagy néhány liva (szandzsák) dzsizje (állami) adójának beszedésére. A konkrét munkát vojvodáik végezték, az összeget viszont a bégek vitték Budára.' 3. A szandzsák területének birtokba vétele Első adatunk a szolnoki bégről 1553-ból való. Július 8-án Ártándi Kelemen, Bihar megyei nagybirtokos, Izabella királyné párthíve, levelet küldött Tojgun budai basának (1553. febr.-1556. febr.), melyben kérte, védelmezze meg Mahmud szolnoki bégtől Török Jánost debreceni birtokában, melyet a királyné zálogosított neki.

40 1553. június 2-án Kerekiben a János Zsigmond pártiak - Petrovics Péter, a már említett Ártándi Kelemen, Bethlen Gergely és még 500 hívük - elhatározták, DÁVID 1995. 127-128. p. Uo. 129. p. FEKETE 1955. 451-452. p. DÁVID 1995. 132-133. p. Uo. 134. p. Uo. 135. p. TAKÁTS - ECKHART - SZEKFÜ 1.; JNkSz 31. sz. 14