Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület gazdasági autonómiája. II. / 93. o.

Fél egyháza 59 Ft 75 xr Egyedül Kunszentmártonnak volt rév bevétele. 1775-ig a Földváry családdal osztoztak, akik 1754-ben kaptak révprivilégiumot és a Körösön külön révet nyitottak. 1775-ben a család egyezséget kötött Kunszentmárton tanácsával s a továbbiakban közösen üzemeltették a községi révet. Kunszentmárton csak 1782-ben kapott önálló révprivilégiumot. Pénzkezelés és számadás A községek pénzkezelése 1770-ig csekély differenciáltságot mutat. Ha volt is külön adó és házipénztár, kezelésük és felügyeletük egyformán a főbíróhoz tartozott. Mivel a legtöbb főbíró ez időszakban még írástudatlan volt, az írásbeli teendőket a nótárius végezte, a számadási kötelezettség viszont a főbírót terhelte. A pénztárkezelés kimerült a hadiadó és a pipataksa, illetve a büntetések beszedésében. A beneficiumok jövedelme fedezte a személyi kiadásokat, helyenként a középítkezések, a túlköltekezések miatt helyi adót szedtek. 1770-től ezt háziadónak nevezték és kezelésére külön házipénztárat rendszeresítettek. A helyi pénzügyigazgatás 1770-től fokozatosan egyre összetettebb lett. A két főpénztárba — adópénztár, házipénztár — kisebb szakosított pénztárak csatlakoztak. A Jászkun Kerületben minden külön kezelt bevételnek pénztárat létesítettek. A házipénztárnak így lett alpénztára a kórházpénztár, a templompénztár, a sópénztár, az árvapénztár, a majorsági jövedelem. A másik pénzügyi ágazatba a perceptor , azaz az adószedő felügyelete alá tartozó bevételeket sorolták. Ide folyt be a hadiadó, a nemesi felkelésre szedett szablyapénz, más néven insurrectionális taksa, innen fizették ki a lakosságnak a katonai költségekre adott előleget, s itt tartották nyilván a lecticális és terragialis pénztár bevételét. A lectica (ágybér) a házaspároktól beszedett egyházi adó volt. A Jászkun Kerületben, mivel a kegyúri jogot a helyi Önkormányzat gyakorolta, a pénztár jövedelmét helyben az egyház költségeire fordították. A településeken a beneficiumok jövedelme és a helyi bevételek az 1790es évekig néhány kivételtől eltekintve, fedezték a helyi kiadásokat. Az SZML. Kunszentmárton It. Rév jövedelem MI. köt. 1779-92; 1792-1806. A Jászkun Kerület adószedőjét nem perceptornak. hanem exactornak nevezték. 128