Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)
TANULMÁNYOK - Kürti László: Jászberény csárdái. Adatok a pusztai csárdák 18. századi történetéhez / 49. o.
A bérlők mivel sokszor nem csak az egyik, de mindhárom csárdát bérelték, külön tételekkel bizonygatták, hogy egyes csárdára mennyit kellett költeniük. Ezért a Földeáki vendégfogadó külön szerepel, mint a legnagyobb kiadás az árendátorok listáján. A két kemencéhez való kályhák meghozásáért 1.42 forintot, de a kályhák felállításáért a kőművesnek 6 forintot fizettek a bérlők. A kályhák vasalásáért külön még 0.24 forintot kellett fizetni. A kocsmáros házában is volt kemence, amely külön kiadásként szerepel, úgy mint az, amelyik a „vén házban" volt. A vén - tehát az öregebbik épületben - a pincét, az ablakokat és a ház körüli árkot is meg kellett javítani. A „vendégházban való kemenczére költettem 2" (forintot), jegyzi meg a csárdabérlő. Az árendátoroknak nem volt könnyű dolga mivel másokkal is meggyűlt a bajuk és, hogy csökkentsék bevételeiket, ugyanakkor növeljék kiadásaikat, feljegyezték, hogy: „Gujás pásztor ember zabba és árpába káromot tett, és ekkoron Szirák uraimék lejővén és meg vizsgálván áztat adjukálták: súly forintra 0.20. Az szénámban is kárt tett melyet tavait öreg fő bíró uram szemlélte s vizsgálta. Karáczon előtt Árokszállási csikósok fel hajtván az lovakat egy lovat ott hatták, annak tartásáért adjukáltatott 6forint". 50 A kiadások listájából értesülünk a csárda forgalmáról is. Sándor Pál felírja, hogy a kimért borból 320.54 forintot árult. Ugyanakkor 1767-68-ban 54.45 forintot, míg 1768-tól 1770-ig összesen 56.30 forintot fizettek adóba a kerületnek. Az összes bevétel is meg van jelölve: az árendások 1766. májusától 1770. április végéig 2025 forint teljes forgalmat bonyolítottak le. Azonban a kocsmákat bérlő Sándor Pál és Demeter között igen nagy konfliktusok lehettek, hiszen egymás ellen próbálnak licitálni, ki mennyit vett el és mennyivel tartozik a másiknak: például „Sándor Pál [adott] Demeternek egy hordót," de ezzel szemben „Egy üveg pálinkát Sándor eltörte". 5 ' Az 1771. november 8-i levélből értesülünk arról, hogy a kiskunfélegyházi Ketting József, korábban mizsei csárdás, összesen 77 forintot követel Jászberénytől kiadásainak fedezésére. Ez az összeg a különböző csárdajavítási munkákat foglalta magába (kemence, kemencevas, a kút és az istálló). Az is kiderül leveléből, hogy egy elhalt csősz mekkora adósságot halmozott fel, amit Jászberénynek kellene megfizetnie. 52 Az igény SZML Hiv. Tud. 20 cs. 16 sz, 1770. SZML Hiv. Tud. 20 cs. 16 sz, 1770. SZML Hiv. Tud, 1771, 20. cs, 63. sz. 69
