Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)

TANULMÁNYOK - Túri Zoltán: Egy talányos kistáj: a Szolnoki-ártér / 33. o.

TÚRI ZOLTÁN EGY TALÁNYOS KISTÁJ: A SZOLNOKI-ÁRTÉR A „senkifbldje" paradigma A Szolnoki-ártér kialakulásának a földtörténeti időskálán elfoglalt helyét és a Magyarország tájbeosztásában való megjelenését tekintve is fiatal kistáj. 1990-ig „észrevétlenül" ékelődött be a tőle nyugatra fekvő Jászság (Alsó-Zagyva-sík) és keleti szomszédja: a Nagykunság (Szolnoki-löszöshát) közé. Bár a korábban született földrajzi munkák többsége megemlítette, hogy a két tájat a Tisza alacsonyabb ártéri szintje választja el

1

, „mégsem nevezték nevén a gyermeket". A Közép-tiszai-ártér elnevezésű kistájcsoportot alkotó kistájak ismérveit már az 1960-as években napvilágot látott földrajzi művek, tanulmányok is elkülönítve, önállóan tárgyalták. A Szolnoki-ártér jellemzőit viszont a kistáj Tisza jobb parti szárnyát felölelő Jászság és a folyó bal parti területeit magába foglaló Nagykunság geográfiai elemzésénél ismertették. A Szolnoki-löszöshát nyugati határa az akkori természetföldrajzi tájbeosztásban a Zagyva-torkolattól Vezsenyig átlépte a Tisza vonalát és a „Hátság" (ma Duna-Tisza közi síkvidék) keleti peremével érintkezett.

2 Az Alsó-Zagyva-sík keleti-délkeleti határát Tiszasüly és Tószeg között a másodrendű mély szerkezeti vonalakkal „megerősített" Tisza alluviális síkja alacsonyabb lépcsőjével jelölte ki.

3 A markánsan megjelenő, természetföldrajzi és etnikai-történelminéprajzi szempontból egyaránt viszonylag pontosan definiálható KÁROLYI Zsigmond - NEMES Gerzson: A Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. (895-1846), Budapest, 1975. 10. p. MAROSI Sándor - SZILÁRD Jenő (szerk.): A tiszai Alföld, Budapest, 1969. 76. p. Uo. 80. 33