Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)
TANULMÁNYOK - Túri Zoltán: Egy talányos kistáj: a Szolnoki-ártér / 33. o.
„térszervezési egységek" tömbjei közé nyúlik be Beluszky Pál szerint a „senki földje" 4 . A Szolnoki-ártér nem tartozik az erős identitástudattal rendelkező, a „népi tájszemlélet" és a tudomány által is meghatározott történeti-néprajzi tájakhoz, csak természetföldrajzi vonatkozásban értelmezhető. Oka a mai megyeterületet alkotó, egykor önálló közjogi egységet képező kiváltságos Jászság és Nagykunság, valamint a külső-szolnoki részek közötti eltérő történelmi fejlődési út, lakossági jogállás, etnikai összetétel, különböző társadalmi-gazdasági szerkezet és fejlettségi színvonal. A kistájat érintő közigazgatási és településhálózati változások a török kortól a rendszerváltásig Szolnok 1552. évi török megszállása, majd a vármegyei nemességnek menedéket nyújtó Gyula 1566-os eleste után három esztendővel Külső-Szolnok vármegye elveszítette közigazgatási önállóságát. Ügyvitelét az el nem foglalt Heves vármegyére bízta, illetve elfogadta a „menekült vármegye" státusát. A jogfolytonosság elvesztését jelentő 1569. évi LII. te. társította Hevessel „Heves és Külső-Szolnok vármegye" néven. A mai megyeterület Tisza-menti - köztük a Szolnoki-ártér - települései először egyesültek egy közigazgatási szervezet alatt. (A megye elnevezése a gyakorlati szóhasználatban szinte évszázadonként változott a 19. század utolsó harmadáig, állandó névalakja nem alakult ki). A hódoltság területén a török kiépítette katonai igazgatási rendszerét, amelyben a Szolnok feletti, Tiszán inneni települések a hatvani szandzsákságba olvadtak be. A régi Külső-Szolnok vármegye fennmaradó részei betagozódtak a szolnoki szandzsákságba. (A terjeszkedéssel együtt járó területi változások miatt a török igazgatási beosztás gyakran módosult). Sajátosan alakult a vizsgált kistájhoz tartozó Tószeg közigazgatási helyzete. A hódoltság idején a falu már nem Heves-Külső-Szolnok vármegyéhez tartozott; a szolnoki helyett a budai szandzsákságba osztották be. A település különállása a polgári és az egyházi közigazgatás 18. századi újjászervezése után is megmaradt, két és fél évszázadon keresztül - az 18501860 közötti területi ésszerűsítést leszámítva, amikor Külső-Szolnok megyéhez csatolták - Pest-Pilis-Solt-(Kiskun) vármegye részét képezte. (1946. január elsejével kapcsolták Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez). 5 BELUSZKY Pál: A Nagyalföld történeti földrajza, Budapest-Pécs, 2001. pp. 27-29. BOTKA János et al.: Adatok Szolnok megye történetéből II., Szolnok, 1989. 727. p. 34
