Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)

ADATTÁR - Cseh Géza: A Jászkunság történetének forrásai a Német Lovagrend Központi Levéltárában / 313. o.

nagyobb károk nem érték, mivel a bombázások és a harcok idején különböző helyeken elrejtve őrizték. Végül 1946-ban visszaszállították a rendházba, ahol dr. P. Kletler levéltáros fáradságos munkával rendezte az összekeveredett iratokat. Sajnos azonban a szállítást hozzá nem értő és nem túlságosan lelkiismeretes személyek végezték, s így fordulhatott elő, hogy 45 karton irat nyomtalanul elveszett. Az anyag mindmáig folyamatosan gyarapodik. 1946 óta a Német Lovagrend ausztriai, dél-tiroli, németországi és jugoszláviai rendházai a DOZA-nak leadják a legértékesebb eredeti irataikat. 1961-62 telén a 12 ezer darabos oklevélgyűjteménynek és az 1017 kéziratnak új helyiséget biztosítottak. Azóta a levéltár nyolc szobát foglal el 226 négyzetméter alapterületen a bécsi rendház első emeletén. Hat szobát 3,70 m magas és 50 cm mélységű faállványzattal borítottak be, és a polcain 857 folyóméter iratanyagot helyeztek el 15 cm magas, 29 cm széles és 44 cm mélységű, felhajtható tetejű kartonokban. Ezek az átlagosan 9 kilogrammos, cipős dobozokra emlékeztető kartonok pormentes tárolást biztosítanak. A levéltár legértékesebb részét, a 12 darabos oklevélgyűjteményt 87 tűzálló acéldobozban, az 1961-62-ben berendezett külön szobában, acélállványokon elhelyezve őrzik. Használatát 25 kötetes regeszta és ehhez tartozó címszókatalógus könnyíti meg. A rendi levéltár törzsanyaga 44 részlegre (Abteilung) és ezeken belül kialakított fondokra tagolódik. A részlegek többnyire egy-egy rendtartomány, vagy lovagrendi hűbérbirtok igazgatásával kapcsolatosan keletkezett iratokat tartalmaznak (Ausztria, Poroszország, Koblenz, Elzász, Burgundia, Etsch (Adige), Vesztfália, Szászország, Hessen, Mergentheim, Lotharingia stb.). Tartalmuk és jellegük szerint különböző csoportokba sorolták a mergentheimi központi adminisztráció iratait, illetve az ide beérkezett jelentéseket, számadásokat és leveleket, s így aztán rokkantügyi, katonai, pénzügyi, egyházügyi, plébániai stb. részlegeket is kialakítottak. Számunkra a legérdekesebb, a 7., az ún. „Magyar Részleg", amelyik a lovagrend Magyarországgal kapcsolatos iratait tartalmazza az 1466-1802 közötti időszakból. Az anyag túlnyomó többségét az 1702 és 1732 között keletkezett, jászkunsági vonatkozású iratok teszik ki, de számos forrás a XVIXVII. századi török ellenes háborúkkal, a Szerémséggel és a Csehországi karlswaldi uradalommal kapcsolatos. Ez utóbbi cserelehetőségként került szóba a rosszul jövedelmező jászkunsági hűbérbirtok ellenében. Csekély magyar vonatkozású anyag, valószínűleg véletlenszerű összekeveredés miatt, az itáliai birtokokkal kapcsolatos 6., a birodalmi ügyek 21. és a katonai iratok 24. számú részlegébe került, ám ezek jelentősége elhanyagolható. 319