Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)

ADATTÁR - Cseh Géza: A Jászkunság történetének forrásai a Német Lovagrend Központi Levéltárában / 313. o.

A Magyar Részleg 18 doboz iratot foglal magában, melynek összmennyisége 15 cm-es magasságú dobozokkal számolva 2,70 folyóméter. 12 dobozban könyvszerűen bekötve, hat dobozban pedig kronologikus rendben, évek szerint találhatók az iratok. A fond és állagjegyzéken kívül, ezt Berlász Jenő 1937-ben, majd Kaposvári Gyula 1986-ban levéltár-ismertető tanulmányaikban közölték, más segédlet nem áll a kutatók rendelkezésére. Az anyag rendezettsége sem felel meg a mai követelményeknek, és jelenleg is jórészt abban az állapotban van, ahogyan az 1850-es években dr. Beda Dudik a lovagrendi levéltárat átrendezte. A morva történész az iratok eredeti rendjét összekeveredettségük miatt nem tudta, vagy nem akarta helyreállítani, ezért a magyar anyag kétharmadát utólagosan megállapított témakörök szerint csoportosítva könyvszerűen beköttette. A kötetek gerincén néhol látható, hogy a borításokhoz a könyvkötészeti műhelyben az 1850-es évek elején kiadott hivatalos közlönyöket használták fel. Sajnos ez a csoportosítás még hozzávetőleges pontosságot sem tükröz, hiszen ismétlődő iratokat és több példányban készült másolatokat tartalmaz, míg az azonos tárgykörbe tartozó gazdasági, jogi, igazgatási, adóügyi, egyházügyi stb. anyagot különböző dobozokba szétszórva találjuk. A kötetek lapjai leszámozottak, de az utolsó hat dobozban lévő, csupán időrend szerint összegyűjtött, keletkezési helye és tartalma szerint rendezetlen iratanyagon csak helyenként látható folio szám. A Magyar Részleghez tartozó fond- és állagjegyzék az egyes irattartó dobozokat I-től XVIII-ig római számokkal, és 155-től 172-ig arab számokkal jelöli. A római számok az anyag dobozokba helyezése előtt a raktári egységeket képező kötetek és iratcsomók jelzetei voltak. 1937-ben Berlász Jenő még ezek szerint ismertette a DOZA iratait. A II. világháború után az összekeveredett iratokat újrarendezték, majd az egész anyagot dobozokba rakták. Jelenleg a dobozokon csupán az „U" jel (Ungarn) és a megfelelő arab szám látható, de a fondjegyzéktől eltérően az eredeti római számozást már nem tüntették fel. Amennyiben több iratcsomót, illetve kötetet tartalmaz egy-egy doboz, akkor azokat alszámokkal jelölik, pl. 172/3. Az iratanyag nyelvezete kb. 80 %-os arányban német, 20 %-a latin. Magyar nyelven írt forrás csak elvétve fordul elő. Az alább közölt jegyzék a magyar vonatkozású anyagról az általam legfontosabbnak tartott iratokat ismerteti. Három hetes bécsi tartózkodásom alatt a bekötött és rendezettebb állapotban lévő iratokat viszonylag részletesen át tudtam nézni, de a XIII. (U. 167.) doboztól kezdve többnyire csak a nagyobb irategységekről és esetenként néhány fontosabbnak vélt forrásról készíthettem feljegyzéseket: 320