Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)

TANULMÁNYOK - Fekete István: 1956 szolnoki katonai eseményei. (A helyi és a szovjet fegyveres erők tevékenysége az 1956-os forradalomban) / 225. o.

szovjet katonai alakulatok október 24-e és 30-a között (amikor még döntés sem volt), miért pont a „Forgószél" hadművelet tervében előírt megindulási pozíciókat vették fel? Nehezen elképzelhető ugyanis, hogy egy ilyen nagy volumenű tervet egy nap alatt, menet közben dolgoz ki egy vezérkar. Tehát volt valamilyen hadműveleti terv, amit adott esetben (mondjuk október 25én) rövid idő alatt „aktualizáltak". A forradalom első napjaiban a szovjet kudarc fő okának, a felderítés hibáját, és az MN kiszámíthatatlanságát tartották. Ebben valószínű, hogy csak féligazság van. A katonai vezetésük ugyanis megfelelő információkkal rendelkezett és a Magyar Néphadsereggel a „Forgószél" hadműveletben sem lehetett jobban vagy kevésbé jól számolni. A sikertelenség oka nagy valószínűséggel az akkori magyar és szovjet politikai szándék határozatlansága, az elégséges erő és a korszerű technika hiánya volt, mindezek kiküszöböléséhez pedig időre volt szükség. Több jel arra mutat, hogy a legfelsőbb szovjet katonai vezetés a magyar helyzet értékeléséből már október 25-én olyan következtetést vont le, hogy a legjobb megoldás a katonai beavatkozás, és ennek szellemében is cselekedett, csak akkor még a politika erre nem volt felkészülve. A vezetés felelősségét fokozta ugyanis az a sajátos körülmény, hogy a nemzetközi politikai viszonyok és a Szovjetunió belső helyzete miatt Magyarországon nem lehetett kudarcot vallani, azaz nem lehetett hibázni, biztosra kellett menni, ami óvatosabbá, körülményesebbé tette a politikai döntéseket. Ami a szovjet csapatkivonásokat illeti, a magyar politikai vezetésnek komolyabban kellett volna venni azt a körülményt, hogy a szovjetek stratégiai térségként kezelték hazánkat. Ezért annak feladása jelentős politikai-katonai veszteséggel járt volna. Ennek alapján világosabbá válhatott volna, hogy a szovjet vezetők talán sohasem gondolkodtak komolyan a csapatkivonásról, erre csak a nemzetközi erőviszonyok számunkra kedvező alakulásakor kerülhetett volna sor. Ezt jól bizonyítja a Déli-Hadseregcsoport hazánkban történő létrehozása 1957-ben. A magyar kormány részéről, egy ilyen sorsdöntő időszakban nem volt szerencsés elképzelés a legfelsőbb katonai vezetés „naponta történő cserélése". Ebben az alig több mint két hetes időszakban, a magyar honvédségnek három honvédelmi minisztere, két vezérkari főnöke, és hadműveleti főnöke volt. A legfelsőbb szintű parancsnokoknak ez a gyors cserélődése, nyilvánvalóan kedvezőtlenül hatott a vezetés szilárdságára, az pedig a haderő működésének hatékonyságára. Ezért fordulhatott elő, hogy a parancsnokok gyakran határozott utasítások, parancsok helyett csak azt kapták, hogy „cselekedjék belátása szerint". A magyar fegyveres alakulatok vezetésének operativitását kedvezőtlenül befolyásolta az a körülmény, hogy amíg a forradalom katonai 265