Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)

TANULMÁNYOK - Józsáné Nagy Adrienn: Szolnok közművelődésének története az 1920-as évek második felében / 125. o.

Mindenesetre az a megoldás született, hogy a nézőtér ezen sorait ki kell vinni a teremből, - mintha akkor nem az azután következők lennének az első sorok - és akkor meg lehet őrizni a székeket a rongálástól, és ugyanígy a páholyokat is le lehet zárni ugyanezért.

222 Hogy végül véghez is vitték-e a "nagyszerű" ötletet, azt nem találtuk meg a korabeli iratokban. Talán nem is volt rá szükség, mivel még egy év sem telt bele, és egy november közepén összehívott színügyi bizottsági ülésen arról számolt be az immár mindhárom szolnoki mozit irányító Libertini Árpád, hogy az elszámolások szerint a Színház Mozgóban 84 "játszási napon" 206 előadást adtak, melyből befolyt összes jövedelem 19.617 pengő 5 fillér volt, s ezzel szemben a kiadások 19.680 pengő 66 fillért tettek ki. Ezt akkoriban a hatalmas mozi kiadásokkal, a rossz gazdasági helyzettel és a mozikonjunktúra időleges lehanyatlásával magyarázták. Legjobb megoldásnak az mutatkozott számukra, ha a két nagy mozgó, a Színház és a Nemzeti üzemét összekapcsolják, s ezáltal csökkennének a kiadások, mert hétköznap felváltva, szombaton és ünnepnapokon mindkettőben tartanának előadásokat. Libertini továbbra is vállalta a közös üzem vezetői szerepét havi 200 pengőért és az összjövedelem 25%-ért. A kooperáció 1928. januártól működött, alig több mint egy évig. 1929 márciusában a moziigazgató beadta lemondását, s a színügyi bizottság úgy döntött, hogy megszüntetik a két mozgó közös üzemét, és a Városi Mozi bérletére nyilvános pályázatot fognak kiírni egy filmes szaklapban.

223 A legesélyesebb pályázók között találhatjuk újra Libertini Árpádot, aki lemondásától hajlandó lenne a bérleti díjat kifizetni, ha ő kapná meg a mozit. A jelentkezők közül egy miskolci és két budapesti lakos ajánlatát tartották még a legmegfelelőbbnek. Ekkor a két pestire szavaztak, akik a bérleti díj mellett még a bruttó bevétel bizonyos százalékát, és a gépház és vetítő felújítását is felajánlották. Még a végső döntés előtt az akkori színházigazgató, Kardoss Géza állt elő ajánlatával: meg szeretné kapni a mozgó vezetési jogát is 1929. október 1jétől három évre. O állna mindenféle kiadást, ezért őt illessék a bevételek is, sőt még veszteséges üzem esetén is mindenkor kifizeti az évi 5000 pengő bérleti díjat és a vigalmi adót. A bizottság elfogadta ezt.

224 De ahogyan a színházat, úgy a mozgót sem tette nyereségessé a Kardoss-féle vezetés, s ezért a direktor különböző engedményekért folyamodott a színügyi Uo. 176