Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye géperejű hajózásának történetéhez / 95. o.

hajóállomások létesítése céljából. A jelentésben közöltek szerint Tiszafüred, Szajol, Abádszalók, Tiszabura, Tiszasüly, Tiszaroff, Kőtelek, Tiszabő, Nagykörű, Tiszapüspöki, Szajol kikötésre alkalmas partszakaszait vizsgálta meg. Véleménye szerint ezeken a településeken kevés költséggel ki lehet alakítani olyan hajóállomásokat, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a kocsiutakhoz. A szakemberek a legsürgetőbb teendőknek a hajózás érdekében a következő munkák elvégzését tartották. A folyókon lévő zátonyok eltávolítása, a veszedelmes fatuskók kiszedése, a Szeged-szolnoki Tisza szakaszon a hajózás biztosítása alacsony vízállás esetén is. Ezt a későbbiekben tovább kell folytatni Szolnoktól felfelé Tokajig, majd Vásárosnaményig. Partbiztosítási munkákat kell végezni, a meder szélén lévő partszakadás megakadályozása céljából. A tiszai kikötőkhöz vezető utak kiépítése. A nagyobb forgalmi csomópontoknál gabonaraktárak építése a hajórakodók mellé. A Tisza mellékfolyóit, a Sajót, a Köröst és a Marost is alkalmassá kell tenni a rendszeres vízi szállításra.

13 Miért került előtérbe a vízi utak és a közlekedés fejlesztése az 1920-30-as években, ehhez vizsgáljuk meg az előzményeket. A trianoni békeszerződés jelentős területeket csatolt el az országtól. Vasúti fővonalak, kiépített műutak kerültek az országhatáron kívülre. A békediktátum a Tiszát, amely azelőtt magyar területen haladt végig, eredetétől a titeli torkolatig, több nemzet folyójává tette. Igaz, hogy a hajózható Tisza szakasz jórészt az ország területén maradt. A trianoni határok az ország közlekedési hálózatában is torzulásokat okoztak. Ezért vált szükségessé a közlekedési hálózat bizonyos korrigálása, amelyet a két világháború között a kormányzat el is kezdett. Csupán példaértékűnek említjük a dunaföldvári és tiszaugi híd építését, amelyek a hozzájuk kapcsolódó műúttal közvetlen kapcsolatot létesítettek a Dunántúl és a Tiszántúl között. A vízi utak kiépítése pedig a korrigált vasúti és közúti hálózat figyelembevételével történt, oly módon, hogy mindegyik szoros kapcsolatban legyen egymással. Az átrakodó kikötőket például a vasúti gócpontok figyelembevételével jelölték ki. Ezért jött számításba a Tiszán Szolnok és Szeged, mint a kiépített vasúthálózat csomópontjai. 1933-ban a Tisza Tokajtól volt hajózható lefelé a jugoszláv határig, mintegy 469 km hosszban. Mellékfolyói közül a Körösöknek 55 km, a Marosnak 22 km hossza volt alkalmas hajók közlekedésére. Az akkori kimutatás szerint Magyarország, ha Európa sík vidékű országainak hajóút sűrűségét tekintjük, az utolsó helyen állt, de a vízi út hálózat fokozatos kiépítésével Németország és Franciaország fejlettségi GESZTELYI NAGY László: A Tisza-hajózás. Kecskemét. 1933. 102