Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye géperejű hajózásának történetéhez / 95. o.

színvonalára emelhet. Ez azt jelenthette, hogy az összes vízi út (a Dunát is beleértve) 1114 km-ről 2486 km-re emelkedik. A vízi út kiépítéséhez pedig elengedhetetlennek tartották a Duna-Tisza csatorna megépítését. Igaz, hogy 1793-1800 között megépült a Ferenc csatorna de a trianoni békét követően ez is az országhatáron kívülre került. A Dunát a Tiszával összekötő csatorna létesítésének gondolata több mint 200 esztendős múltra tekint vissza. Az új csatorna vonalvezetésével kapcsolatban több elképzelés is született. Volt olyan, amely Budapest alatt Dunaharasztinál képzelte el a kiinduló pontot, majd a csatornát végig vezeve a Duna-Tisza közén Szolnoknál csatlakoztatta a Tiszába. A szolnoki torkolat szószólói a Felső-Tisza és mellékfolyóinak hajózhatóvá tételére alapították a Szolnok-budapesti irány jogosultságát. A következő variáció szerint Budapest a kiindulópont, a csatorna csatlakozó helye a Tiszánál Tószeg vagy Tiszavárkony. Ezt az elképzelést támogatta és fejlesztette tovább Kvassay Jenő is. A tervet 1931-33 között a Földművelésügyi Minisztérium tervezési csoportja megvizsgálta, a vonalvezetést némileg módosította. A csatorna megépítését eldöntött ténynek vette több gazdasági vállalkozás is. A Bata Tamás alapította CIKTA-féle cipőgyártó cég telephely kiválasztásában egyértelműen szerepet játszott a folyó és a később megépülő csatorna. A Tiszaföldvártól északra fekvő terület (a később önálló Martfű) vasút, közút, vízi út találkozásánál feküdt. A partszakasz hajókikötőnek és repülőtérnek is alkalmasnak bizonyult. Ugyanakkor az sem volt mellékes szempont, hogy a Duna-Tisza csatorna végpontja a közelben Tiszavárkonynál csatlakozott volna a folyóba. Bata elképzelései között is szerepelt, hogy a csatornán vízi úton szállított termékek olcsón és kerülő nélkül jutnak el az európai piacokra. A tiszai torkolatot illetően egyértelműen megállapították, hogy hajózás szempontjából a legmegfelelőbb a Szolnok-Tiszasüly közötti szakaszon létesíteni a csatorna bevezetését. 1933-ban a csatorna terveit ismét elővették és közel állt a kivitelezés megkezdése. Sajó Elemér előterjesztésére Kállay Miklós földművelésügyi miniszter, a munkálatok tanulmányát Gömbös Gyula miniszter elé terjesztette, aki azonban az egészet elutasította azzal, hogy „ma nem időszerű". A hajózás szempontjából fontos érvként hozták fel az építéssel kapcsolatban a jelentős útrövidülést. A Szolnoktól Budapestig közlekedő hajók lementek a Tiszán Szegedig, átlépték a jugoszláv határt, idegen területen érték el Titelt és a Dunát. A Dunán felfelé hajózva ismét átlépték a határt, majd eljutottak a magyar fővárosig. Ez Szolnoktól Budapestig 759 kilométeres távolságot 103