Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 17. (Szolnok, 2002)

TANULMÁNYOK - Tolnay Gábor: Néhány kataszteri fogalom agrártörténeti vonatkozása / 83. o.

Legrészletesebben és legpontosabban az 1936-ban kiadott földművelésügyi miniszteri rendeletben közölt „Tagosítási utasítás" 28 határozza meg a „becshold" fogalmát. A tagosítást a helyes földbirtok-politika egyik fontos eszközének tekintették, amely főleg a törpebirtokosokat szolgálta azzal, hogy a szétszórtan, sokszor egymástól nagy távolságban fekvő birtokrészek egy helyen - egy tagban - való egyesítésével a mezőgazdasági termék előállítási árának a csökkentését segítették elő. Az alacsonyabb termelési költség kialakításával versenyképesebbé tették azokat a piacon való megjelenés során, amikor a gazdaságosabb művelés elérésével, a felesleges munkaveszteség kiküszöbölésével erre lehetőséget teremtettek. A tagosítás általában és többnyire hivatalos eljárás során, birtokcsere útján került lebonyolításra. A tagosítás, - amely egy helység egész közigazgatási területére kiterjedhetett - a következő lehetőségeket foglalta magában: a művelési ágak változtatását, a majorok és telephelyek kijelölését, a meliorációra legalkalmasabb területek megállapítását, az úthálózat és egyéb létesítmények elhelyezését, az esetleges táblásítást, a közbeékelődő idegen tulajdonú földek elcserélését stb. Mindezek lebonyolítása során volt szükség azoknak a kataszteri kifejezéseknek a használatára, amelyek felelevenítése dolgozatunk tárgyát képezi. Meg kívánjuk jegyezni, hogy a becslést, mint a kataszteri eljárások során rendszeresen alkalmazott módszert az aranykorona-érték bevezetését elrendelő 1875. évi VII. törvénycikk 29 - amely az első magyar hozadéki katasztert alkalmazó törvény volt - végrehajtási rendeletei már alkalmazták 30 A most áttekintésre kerülő kataszteri fogalmak köre azonban csak az 1930-as évek közepére teljesedett ki. Az aranykorona-értékkel kapcsolatban még azt is fel kell elevenítenünk, hogy a földértékelés, vagy másképpen bonitáció, bevezetése a XIX. század utolsó negyedére a földtulajdon pontos nyilvántartását tette lehetővé. Ennek a máig használatos rendszernek a kialakításához az országot 12 kataszteri területre osztották fel, ezeket pedig egyenként 20 - 40 becslőjárasra. Egy becslőjárás területe 80 - 100 ezer hektár volt. Amennyiben ezen belül nagyok voltak a gazdaságföldrajzi különbségek, akkor a becslőj árast még további, 2-3 osztályozási vidékre osztották. Az egységeken belüli összehasonlítást művelési áganként külön végezték a területeket legfeljebb nyolc minőségi osztályba sorolva. Budapesti Közlöny 1936. évi 92. szám 1-4. p. (1936. április 22.) MAGYAR Törvénytár. 1875-1876. évi törvényczikkek. Bp., 1896. 12-27. p., valamint az 1881 évi XL. t. c, az 1881. évi XLII. t. c, az 1882. évi XXIX. t. c, az 1885. évi XXII. t. c. és az 1889. évi XXIX. t. c. 89