Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 17. (Szolnok, 2002)
TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Adatok a Jász-Nagykun-Szolnok megyei vízi- és hajómalmok történetéhez. / 9. o.
A BERETTYÓ VÍZIMALMAI TÚRKEVE A megye területén az első vízimalmot 1474-ben említik. Egy birtokbejegyzés szerint Túrkevénél a túrkeddi részen a Zubogónál már ekkor vízimalom működött. Ezt építették újjá a XVIII. században. A település 1721re hozta működőképes állapotba a vízimalmot, amely 32 évig őrölt. 1753-ban annyira rossz állapotba került a szerkezet, hogy újat építettek helyette. A kivitelezéskor azonban elkövették azt a hibát, hogy túlságosan magasra emelték a malom gátjait. A felduzzasztott víz ezért gyakran elöntötte a szomszédos települések földjeit. A túrkevei és a mezőtúri vízimalomra egyaránt panaszkodott Dévaványa és Kisújszállás. 1758-ban már az alkapitány elé került az ügy. Almássy Pál kivizsgálta a beadványokat és úgy találta, a mezőtúri és a túrkevei malmok töltéseit túlságosan magasra építették. Ezért elrendelte azok alacsonyabbra vételét. Határozatának azonban nem sok foganatja lehetett, a töltéseket egyik település sem akarta megbolygatni. Az alkapitány 1763-ban dörgedelmes hangú levele után került csak sor arra, hogy felnyitották a túrkevei vízimalom zúgóit, mentesítve a víztől a környező települések rétjeit, szántóit. 57 A túrkevei vízimalomról 1812-ben Bedekovich Lőrinc készített tervrajzot, amit részletesen ismertetett Nemes Gerzson. Véleménye szerint a nyolc kőre járó malom nemcsak helyi, hanem országos viszonylatban is a legnagyobbak közé tartozott. Ehhez hasonlót csak a Sióról ismerünk. Elrendezése elvileg azonos a mai nagyobb vízlépcsőinkkel, ahol az oldalt elhelyezett erőgépházhoz csatlakozik a gát. Ez itt fele szélességben mozgatható, táblás gát, amelyet előés utó-fenékbiztosítással láttak el. MEZŐTÚR Mezőtúron a gabona őrlését már a török időkben száraz- és vízimalmok biztosították. A Berettyón és a Kőrösön lévő malmok magyar gátasak voltak. A hódoltság idején "Musztafa pasa Vízimalmai" nevet viseltek. Ezek 12 kereke (köve ?) után a város a töröknek évi 300 akcse bért fizetett. Túrtő "városnegyedben" a Kőrös és a Berettyó összefolyásánál pedig a Kecse család vízimalma állt 1675-ben. 58 SZML. Túrkeve város levéltára. Vízi és szárazmalmokra vonatkozó iratok. 1724-1833. SZML. J-K-K ir. Polgári perek. C. capsa 1. Fasc. 6. No. 27. 1758. FODOR Zoltán - FODOR Zsigmond: Mezőtúr város története (896-1944). I. köt. Mezőtúr, 1978. 20. 30
