Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 17. (Szolnok, 2002)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Adatok a Jász-Nagykun-Szolnok megyei vízi- és hajómalmok történetéhez. / 9. o.

1749-ben új vízimalmot építettek, amely azonban rossz építési módja miatt a szomszéd települések (Kisújszállás, Dévaványa) panaszáradatát vonta maga után. HAJÓMALMOK A hajómalmoknál a víz hajtóerejét a vízikerék segítségével biztosították. A vízikerék teljesítményét a víz sebessége, tömege és az ütközőfelület nagysága határozta meg. A hajómalmok mind alulcsapott vízikerékkel működtek, ezeknek előnye, hogy a jég és a vízfolyam hordalékja kevésbé károsította. Az első magyarországi hajómalmokat a XIII. században említi Poson kanonok kérvényében Budavár környékén a Dunán. A vízimalmokkal szemben a hajómalmok nagy előnye, hogy a folyón változtathatják helyüket. A hajómalmokat a szélesebb, bővizű folyókon építették, így kerültek főleg a Dunára, Drávára, Vágra és a Tiszára. A molnárok nem mentek a malmokkal a folyók közepére, mivel a XVIII. század végéig nem ismerték a malmok kikötésénél a vasmacskát és a vasláncot, így a hajómalmok rögzítésére az előbbi helyett a folyófenékbe ágyazott malomszeget, míg a vaslánc helyett vesszőből font köteleket használtak. A XIX. sz. végén épült hajómalmok három részből álltak: Az őrlőszerkezetet és a munkateret magába foglaló hajóra épített malomházból, a vízikerék alátámasztására szolgáló fedetlen kis hajóból (völgyhajó) és a vízikerékből. Ezeknek a részeknek tájegységek szerint különböző nevet adtak. A hajómalomnak elterjedt neve volt a tombácosmalom. A tombác azt a kb. 1 1,5 m átmérőjű és 3-4 m hosszú tölgyfa rudat jelentette, amelyre régebben a malom szerkezete készült. Négy tombácra keresztgerendát fektettek, ezekre építették a malomházat. Alkalmazása a XVIII. században szűnt meg, ettől az időtől a malomház már hajóra épült. Ma hazánk területén egyetlen hajómalom található, ez a ráckevei Gyurcsik-féle malom, mely viszonylag ép állapotban maradt meg a soroksári Duna-ágban. Ezt 1870 körül építették. A hajómalmok általában a fagy beálltáig maradtak a folyón, azután kikötésre alkalmas öbölbe vagy partra vontatták, ahol a jégtáblák nem tehettek kárt bennük. A partra vontatásról a molnárok gondoskodtak. Ezt a nehéz munkát ökrökkel, illetve sok helyen levert cölöpökre rúddal felcsavart kötél, később lánc segítségével végezték. A malomkereket, a tengelyt és a fafogaskerekeket a malomácsok vagy faragómolnárok készítették. A molnárok maguk is értettek az őrlőszerkezetek és a vízikerekek készítéséhez. 31