Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 17. (Szolnok, 2002)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Adatok a Jász-Nagykun-Szolnok megyei vízi- és hajómalmok történetéhez. / 9. o.

alsószentgyörgyi vízimalomnál 1,72 m-es süllyesztést javasolt (ekkor már nem működött az egyik alsószentgyörgyi malom). A vízimalmoknak tagadhatatlanul voltak káros hatásai. Az időszakosan kevés vizet szállító, Zagyva és Tárna folyókon épített vízimalmok üzemvizét a duzzasztógát vagy "zúgó" tartotta vissza, illetve tárolta a mederben. A duzzasztórendszerek túlzott mértékben fogták fel a folyók vizét. Ez főleg árvíz idején rendkívül veszélyes volt, emiatt jónéhány esetben nemcsak a művelt földek, de a lakott helyek is veszélybe kerültek. Az előzőekben leírtak azonban azt bizonyítják, hogy a Zagyván és a Tárnán már a XVIII. század végétől készültek tervek a vízimalmok rendezésére. Ezek a próbálkozások jórészt az érdekelt községek ellenállása miatt nem vezettek eredményre. Ennek lett a következménye, hogy a települések és a birtokosok kölcsönösen bepanaszolták egymás vízimalmait. Orczy Lőrinc a dósai vízimalom ellen emelt kifogást az ő újszászi malmára viszont az alsószentgyörgyiek panaszkodtak. 3 Mária Terézia már 1751-ben a XIV. te.-el elrendelte az árvizet okozó malmok megszüntetését, de a rendelkezésnek nem volt foganatja. 1885-től megváltoztak a malmok létesítésének jogi feltételei. Az ez évi 23. tv. szerint a vízhasznosításhoz vízjogi engedélyt kellett kérni. Ennek megadására elsőfokon az alispán, másodfokon a közigazgatási bizottság, harmadfokon a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium volt illetékes. A vízművek építőinek a munka engedélyezéséhez kérvényt kellett benyújtani az alispánhoz, megjelölve az építkezés célját, helyét, és csatolni kellett a létesítmény műszaki terveit. Az alispán által engedélyezett vízimunkálatoknál a kultúrmérnöki hivatalok adtak szakvéleményt. A vízjogi törvény értelmében a korábbi vízhasználatokat is be kellett jelenteni igazolás céljából. A vízi létesítményeket más vízművekkel és vízen közlekedő járművekkel együtt (pl. a kompok) bejegyezték a vízikönyvekbe. A vízikönyvet, melyet a vármegyei törvényhatóság vezetett, vízfolyásonként állították fel, így minden folyó külön számot kapott. Vízépítészeti szempontból a megyében működő vízimalmoknál több fajtát különböztettek meg. Az egyik típusnál a malom alsó és felső csatornája maga a folyómeder volt. A következőnél - ez volt az elterjedtebb - a folyómederbe duzzasztót építettek, amely egyúttal árapasztóként is szolgált. A víz egy részét a malomcsatornába, másik részét a főmederbe terelték. A malom a mesterséges csatornán állt, amelynek két részét felső, - illetve alsó malomcsatornának nevezték. A NEMES Gerzson: A Zagyva és a Tárna völgy Jászkerületi vízügyeinek krónikája (12791876). 13