Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 17. (Szolnok, 2002)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Adatok a Jász-Nagykun-Szolnok megyei vízi- és hajómalmok történetéhez. / 9. o.

harmadik típusnál a malmot a malomcsatoma vize hajtotta. A malomfőt árapasztóval mentesítették az árvizek és jégzajlás pusztításaitól. Az árapasztó csatorna azonban közvetlenül a főmederbe torkollott be. A középkorban igen sokféle malom létezett az országban. Az emberi, állati, vízierőn kívül a szelet, az esőt, a felhőszakadást is felhasználták. A "pokolidő malma" pl. csak a rendkívül szélsőséges időjárás idején (felhőszakadás, hóolvadás) forgott, a "vizes üdő" malma csak esőzéskor járhatott. A megye területén az első vízimalmot 1474-ben említik. Egy birtokbejegyzés szerint Túrkevénél a turkeddi részen a Zubogónál már ekkor vízimalom működött.

4 A Jászságban az őrlő-vízimalmok jelentették sokáig az egyik vízhasználati tevékenységet. A jászoknak már voltak malomépítő mestereik, faragó molnáraik, akik a malomszerkezeteket, a vízadagoló zsilipeket és vízszabályozó zugokat, valamint ezek alépítményeit építették. A Jászságban az első vízimalom említése 1484-ből származik. 5 1594-ben pedig Berényben öt nagy vízimalmot említenek. A XVI. és XVII. században az ország területén állandósultak a katonai csapatmozgások. A hadseregek élelmezéséhez rengeteg lisztre és sok malomra volt szükség. Háború idején a malmok jelentősége különösen megnőtt. Először a török és magyar csapatok kölcsönösen felégették, elpusztították egymás őrlőműveit. Ez mindkét félnek tetemes kárt okozott, ezért már a XVI. században hallgatólagos egyezséget kötöttek, hogy egymás malmait megkímélik. Sokszor szerződésben is rögzítették ennek tényét. A XVI. század végi jászberényi vízimalmoknál is ez a helyzet tükröződik. A malmok tulajdonjogával törökök és magyarok közösen rendelkeztek, így mind az ötben magyar molnármesterek vezetése alatt ugyancsak magyar alkalmazottak dolgoztak. A török biztos jövedelmét garantálta a szinte minden malomra felügyelő és nekik alárendelt megbízott, amely tisztség azonos volt a malombíróéval. (A jászberényihez hasonlóan közösen bírta török és magyar pl. a tatai malmot.) A török elleni felszabadító harcok során a Zagyván és Tárnán dolgozó őrlőhelyek közül nagyon sok megrongálódott, hasznavehetetlenné vált, vagy el is pusztult. Az 1699-es Pentz-féle összeírás szerint azonban nagyon hamar megkezdték működésüket a zagyvái és tarnai vízimalmok. Az összeírás szerint Jászberényben 2, Jászárokszálláson 1, Jászfelsőszentgyörgyön 1, JászjákóPONGRÁCZP. 1967. 91. p. Jászberény r.t város levéltárában lévő kiváltságlevelek és oklevelek gyűjteménye. (Továbbiakban: Berlász) 14