Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 17. (Szolnok, 2002)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Adatok a Jász-Nagykun-Szolnok megyei vízi- és hajómalmok történetéhez. / 9. o.

vázlatosan említjük meg. A vízimalmok a Jászságban valószínűleg létesítésüktől fogva problémát okoztak a környező települések lakóinak. A panaszok megszüntetésére és a változtatásokra csak XVIII. sz. végén került sor. A Jászkun Kerület vízhasználati ügyeinek intézésében új korszakot nyitott Bedekovich Lőrinc mérnök tevékenysége. Bedekovich Lőrincet - báró Orczy Lőrinc ajánlására 1779. június 2-tól foglalkoztatta a Hármas-kerület. Bedekovich - főleg az 1784es árvíz hatására - kidolgozta és 1785-ben a kerületi gyűlés elé terjesztette a Jászság minden lényeges vízügyi problémájának megoldására vonatkozó javaslatait. A tervezet egyik fontos részét képezte a Tárnán és a Zagyván dolgozó vízimalmok felmérése és átalakítása. A felmérés közvetlen előzménye ugyanis az volt, hogy a Tárnán található dósai malom működése miatt nemcsak Apáti és Kisér panaszkodott, hanem a Tarnaőrsön birtokos Orczy Lőrinc is. Sérelmével a Helytartótanácshoz fordult, melynek rendeletére Bedekovich valamennyi tarnai és zagyvái vízimalom zúgójának, ill. duzzasztójának rendezésére elkészítette a "Prospectus molarum Jazigalium in fluviis Zagyva et Tárna existentium libellatarum ..." című javaslatát. A tervezet hossz-szelvénye feltünteti a jászsági vízimalmok duzzasztóinak magasságát, a meder feliszapolódását, a duzzasztón átbukó víz magasságát és a malom alatti vízszintet. A malmok átalakítása költséges munkát igényelt, így a rendbetétel elhúzódott. Ettől kezdve azonban a Tárna völgyét érintő dósai, jákóhalmi és mihálytelki és a zagyvái malmok küszöbének leszállítása állandóan napirenden maradt. 1785-től kezdve a folyószabályozás és a vízimalom rendezés egymással összefüggő terveinek alkalmazását figyelhetjük meg. 1785 őszén a Jász Kerület, Heves és Pest vármegye küldöttsége bejárta a Zagyvát Szolnoktól Boldogig, a Tárnát pedig Tarnaőrsig. A vízimalmok tekintetében egyértelműen a káros duzzasztás megszüntetését, tehát a zúgok lejjebb helyezését javasolták. A gyakorlati megvalósítás azonban nem történt meg, éppen az érdekelt települések ellenállása miatt. Az 1840-es évektől kezdve a duzzasztó zsilip szabálytalan kezelésével kárt okozó vízimolnárokat szigorúan megbüntették. A rendeletek ellenére azonban mindig akadtak vízimolnárok, akik a zsilipek zárva tartásával az árvizek jelentős részét visszatartották, tárolták, ezzel akarták ugyanis a vízimalmok teljesítményét növelni. 1844-ben a kerületi gyűlés úgy határozott, hogy a rendeletben megállapított normál vízmagasságot meg kell határozni és a malmoknál és a zugoknál lévő kövekre megjegyezni. 1875-ben Szojka Gusztáv mérnök készített terveket a vízimalmok rendezésére. Szojka a Jászságban a mihálytelki vízimalom malomküszöbénél 1,77 m-es, az 12