Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 17. (Szolnok, 2002)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Adatok a Jász-Nagykun-Szolnok megyei vízi- és hajómalmok történetéhez. / 9. o.

A vízikerék hajtásához a sebes folyású, kis vízhozamú patak vizét közvetlenül, a bővebb folyókét malomárok segítségével használták fel. Szélesebb folyókon gátakat, zugokat építettek, amely a vizet a malomárokba vagy a vízikerék alá terelte. A duzzasztógátak kifolyóit és a malomárok vízhozamát zsilipekkel szabályozták. A vízikerék előtt a csatorna zsilippel zárult. Ennek kinyitásával hozták működésbe a vízikereket és ez szabályozta a teljesítményt is. A merülő alul csapó vízikerékhez a patak vagy folyó teljes szélességében keresztgátat építettek, és csak a kerék előtt hagytak szabályozható vízfolyást. A gátat általában 0,5 -1 m távolságon a folyó medrébe vert tölgyfa tartók közé font gallyakból készítették, amelynek belsejét kővel, hanttal, vagy trágyával töltötték ki. A keresztgátakon elzárható nyílást hagytak a hajók számára. A gátak között - az egykorú leírások - megkülönböztetnek: öreg-, fiók-, vízvető-, oldal-, fenékgátakat. A gátakon a vízikerék előtt 2-2,5 m-es szabad helyet hagytak a zsilip számára, amellyel a kerekek működését szabályozták. Ha a zsilipet megnyitották, a víz a kerék lapátjaiba ütközött. A kerékzsilip zárásával a keréktől távolabb, a gát fölött folyt át a víz, így a kerék nyugalomban maradt. A vízikerék egy másik, ismert típusánál a víz a forgástengely felett ütközött a lapátnak. Ezen alapult a felülcsapott vízikerék elve. Ezek a vízikerekek a víz mozgási-és helyzeti energiáját is hasznosították. A felülcsapott vízikerekeknél szintén zsilipes csatornarendszert alkalmaztak. Erre a célra vagy páros csatomat és kettős zsiliprendszert építettek vagy terelőzsilippel oldották meg a víz elvezetését. A csatornák közvetlenül a malomárokból kapták a vizet és minden esetben kettős célt szolgáltak. Először a malomárokban lassan folyó vizet felgyorsították, majd a lapátokra irányították. A zsilipeknek többféle rendszere alakult ki. Ismerünk mozgó lengő - és billenőzsilipet. A vizet a duzzasztógát vagy "zúgó" tartotta vissza, illetve tárolta a mederben. A pangó víz miatt a meder legtöbbször eliszapolódott, a vízinövények benőtték. A zúgok elégtelen nyílásmérete miatt már a közepes árvizek is kicsaptak a mederből, az ártéri szántók termését elpusztították. Rosszabb volt a helyzet, ha felhúzható tábla nélkül, tömör fenékgátat alkalmaztak. 2 A vízimalmok megítélésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a tényeket, amelyek vízügytörténeti szempontból vizsgálják őket. E vonatkozásban már részletesen leírta őket Nemes Gerzson: A Zagyva és a Tarnavölgy Jászkerületi vízügyeinek krónikája (1279-1876) című művében. Valószínűleg tovább akarta folytatni az elkezdett munkát, tervét azonban váratlan halála megakadályozta. Ezért a vízimalmokkal, mint vízhasznosító létesítményekkel, foglalkozunk a tanulmány során, a folyószabályozásban, a vízrendezési ügyekben játszott szerepüket csak PONGRÁCZPál: Régi malomépítészet. Bp. 1967. 57-83. p. 11