Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 17. (Szolnok, 2002)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Adatok a Jász-Nagykun-Szolnok megyei vízi- és hajómalmok történetéhez. / 9. o.

- Vízimalom: Állandó épülettel létesített szerkezet. Főként a hegyi patakok és a sekély szélességű folyók mentén épültek. (A XVI-XVII. században a nagy folyóvizeken sokkal kevesebb ilyen kelepelt , mint a kisebb folyókon, mivel ezekhez a vizet gátakkal terelték a kerékhez.) Gátas malomnak is hívták őket. Nagyobb teljesítményűek a hajómalmoknál, mivel a stabil építmény miatt akár nyolc kerék is üzemelhetett. Az első magyarországi vízimalmokat a középkorban készítették, de a XIX. sz. végén sem vesztettek jelentőségükből. Szerkezetileg a vízimalmok a következő fontosabb részekből állnak: 1. Vízikerék: Tölgyfából faragott kör vagy sokszög keresztmetszetű tengelyre épültek. A tengelyek keresztmetszete 25-40 cm, hossza 3-6 m között változott. A tengely két végébe vascsapot vertek, melyek tölgyfából készült csapágyakra feküdtek fel. A vízikerekek működésük szerint a következő csoportokra oszthatók: - Felülcsapott vízikerék: Ezeknél a víz súlya (helyzeti energiája) hozta létre a forgómozgást. (Főleg hegyi patakokon alkalmazták.) Szabadlapátos vagy zárt rekeszes változatai ismertek. - Középencsapott vízikerék: A víz helyzeti energiáját még fokozottabb mértékben használja ki. (Főleg sebes folyású, nagy esésű patakoknál terjedt el.) - Alulcsapott vízikerék: Ezeknél a víz mozgásenergiája hozta létre a forgómozgást. (Főleg lankás, sík területen csordogáló patakon vagy folyón alkalmazták). 2. Áttétel: A vízikerék által felvett energiát az őrlőkőhöz juttatta el. Két fajtája a közvetlen meghajtású egytengelyes valamint a közvetett, áttételes meghajtású malom. Az utóbbinál az áttételek nemcsak a kő forgássebességét szabályozták, de segítségükkel további kopárokat (akár nyolcat is) kapcsolhattak az energia felvevő szerkezethez. 3. Őrlőmű: Az őrlés malomkőpár (forgókő-fekvőkő) segítségével történt. A gabonát a garaton (tölcsérszerű szerkezet) keresztül juttatták a kövek közé. 4. Szita: A malomkövek közül kihulló őrleményt ezzel a szerszámmal választották szét lisztre, darára, korpára. A vízimalmok leggyakrabban ú.n. szitásmalmok voltak, melyeket a betelepedett német iparosok honosítottak meg Magyarországon. Ezek teljesítménye átlag 2-3 LE volt. 10