Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 16. (Szolnok, 2001)

TANULMÁNYOK - Bagi Gábor: Szolnok visszafoglalása 1685-ben, és jelentősége a török elleni felszabadító háborúk első szakaszában / 9. o.

ostromhajónak jelentős szerepe volt." A hadihajózással kapcsolatos szakirodalom általam fellelt részeiben nem sikerült megtalálni ezen adatok "ősforrását". Utóbb azonban előkerült mégis valami. Száz évvel korábban, 1596-ban került sor a tizenötéves háború során Hatvan ostromára. Ezzel kapcsolatban Gömöry Gusztáv 1894-es dolgozatának egy részlete minden mozzanatában egyezik a felolvasott idézettel. Nem zárható ki tehát, hogy Gömöry tanulmányának e része egy elírást követően, többszörös átvétel után került Csonkaréti Károly könyvébe. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy a hatvani Zagyván több fedélzetes gályák szerepeltetése pillanatnyilag - meglehetősen valószerűtlennek tűnik, így aztán a problémának 18 más megoldása is elképzelhető. 4. Egyértelműen nem deríthető ki, hogy a török Szolnok várát miért adta fel harc nélkül, az első szóra. Ez - a sorozatos vereségek ellenére - a felszabadító háború idején mindvégig feltűnő, egyedi jelenség volt. Közvetlen adatok ugyan nincsenek rá, de nem zárható ki, hogy a török helyőrség létszáma a védelemhez elégtelen volt. Az előző évek nagy vérveszteségeit követően talán a legjobb alakulatokat az elsődlegesen fenyegetettnek vélt végvárakba (Egerbe és Hatvanba) csoportosították át. A szolnoki török védelem számbeli gyengeségéhez hozzájárulhatott még, hogy az számottevő veszteségeket szenvedett az év elején, - éspedig saját szövetségeseivel, Thököly kurucaival történő összecsapások nyomán. Ottlyk Györgynek, Thököly majd II. Rákóczi Ferenc ezredesének önéletírásából ismert, hogy 1685 elején több kuruc ezred is a szolnoki szandzsákban telelt át, sőt Thököly és Zrínyi Ilona is megfordult itt. A kuruc táborozás tehertételei a jövedelmüket féltő helyi hűbérbirtokos szpáhik nyílt ellenkezését váltotta ki. Ottlyk írja le, hogy Szolnok mellett Tiszatenyő-Tiszapüspöki környékén szállásoló ezredének is meggyűlt a baja a törökkel."... nem kevés galibám volt a CSONKARÉTI Károly: Hadihajók a Dunán. Bp., 1980. 71. p. GÖMÖRY Gusztáv: Hatvan visszafoglalása 1596-ban. Hadtörténelmi Közlemények, 1894. 101. p. A Zagyva mederváltásait, illetve vízállását tekintve ez rendkívül valószerűtlen, lásd: Nemzeti Jövőnk, 1934. A felszabadító háborúk során a török csapatok nemritkán már létszámfölényben lévő keresztény erőkkel vették fel a harcot, s a veszteségeik is igen magasak voltak. 21