Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 16. (Szolnok, 2001)

TANULMÁNYOK - Bagi Gábor: Szolnok visszafoglalása 1685-ben, és jelentősége a török elleni felszabadító háborúk első szakaszában / 9. o.

szolnoki és szentmiklósi törökkel, kik egynéhány százan zászlókkal jancsárok kocsikkal reám gyüvén: én is az magam hadát mindjárt öszvevévén, Tisza ér mellett formális ütközetnek, és az kik hajón köteni küdtek jancsárokban, azokat baltákkal, csákányokkal vissza verettem, és vízbe is hányattam ..." Végül a felek abban állapodtak meg, hogy Tenyőt, mely a tiszai híd és Szentmiklós között feküdt, a kurucok kiürítik. Szolnok elfoglalása után a császári csapatok váratlan erősítést kaptak, mégpedig onnan, ahonnan a legkevésbé várták. Október 15. táján a váradi pasa nagyvezéri parancsra - elfogta és börtönbe vetette a hozzá érkező Thököly Imrét. A nagyvezér Thököly fejét a megkötendő béke zálogaként akarta felkínálni I. Lipótnak (állítólag a török követek Szolnokon is megfordultak), de a törekvések már megkésettek voltak. A császári tábornokok csak nevettek a békeajánlaton, és pár hét alatt Thököly haderejének döntő többsége felesküdött a császár hűségére. E csapatok közel felét a Mercy-féle csoportosításhoz rendelték. A pontos létszámok ismeretlenek, de bizonnyal Szolnokon telelt át a Tunyogi féle magyar gyalogság is, melyből 700 gyalogost utóbb Buda ostrománál is említettek.

21 Később a de la Vergne gyalogezred felét, 750 katonát is említik 22 Szolnokkal kapcsolatban, de kérdéses, hogy ezek valóban ide érkeztek-e. "Kis Caraffa-járás" Szolnok környékén A felszabadító háború a magyar lakosság részéről hatalmas áldozatokkal járt. A török, a kuruc és a császári katonaság egyaránt élelmet és sarcot követelt, s ha azt nem kapta meg békével, elvette erővel. Különösen nagy európai visszhangot váltott ki, amikor 1685 elején Antonio Caraffa tábornok ezredei Debrecent megsarcolták. A lakosokat brutálisan megkínozták, s hat hónapra 480.000 forintot vetettek ki a szerencsétlen városra. Ez az összeg az 1696-ban már jórészt felszabadított Magyarország állami egyenes adójának közel negyedét jelentette, bár a helybéliek szerint a teljes kár valójában ennek duplájára (!) rúgott. Az esetet (Caraffa-járás) sokáig a tábornok és a bécsi udvar magyargyülöletével magyarázták, bár az ilyen atrocitások a kor keresztény európai háborúinak általános jellemzői voltak. A bécsi kormányszervek Caraffát OTTLYK György i.m. 29-30. p. PÉTER Katalin: Buda ostroma 1686. Magyar Levelestár. Bp., 1986. 115. p. MOLLAY K. i.m. 100. p. 22