Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 16. (Szolnok, 2001)

TANULMÁNYOK - Bagi Gábor: Szolnok visszafoglalása 1685-ben, és jelentősége a török elleni felszabadító háborúk első szakaszában / 9. o.

Az 1684-es év magyarországi hadműveletei mindezek ellenére felemásan végződtek. A túlzottan optimista Udvari Haditanács a birodalmi segélyhadak elmaradása ellenére Buda elfoglalását tűzte ki célul. A terv ellen sikertelenül lépett fel Lotharingiai Károly herceg fővezér és Rüdiger Stahremberg tábornagy, a gyalogság parancsnoka, kik a török végvárvonal módszeres szétzúzását, és Buda helyett Érsekújvár vagy Eger ostromát javasolták. A hadjárat mindazonáltal így sem indult rosszul. A keresztény erők bevették Visegrádot, Vácot, Pestet, és három csatában is megverték a hadmenetet zavaró török erőket. Buda bevétele azonban már nem sikerült. A kudarc okai összetettek voltak. A vár 10.000 fős őrsége ellenében a korabeli hadtudomány 80-120.000 fős ostromsereget tartott célszerűnek. A császári csapatok létszáma ezzel szemben alig érte el a 40.000 főt, és a veszteségeket pótló erősítések sem növelték a létszámot. Problémák voltak az ostrommüvekkel, a lövegekkel, a szerződtetett aknászokkal, a török segélyhadak pedig az ellátást nehezítették meg. Az őrség a korszerűtlennek látszó várat az oszmán haderő fénykorát idéző elszántsággal, a nyugat-európaiak számára szokatlan (muszlim) fanatizmussal védte. Harcukkal bizonyították, hogy a török ha nyílt csatában már nem is, a várak védelmében még egyenrangú ellenfele a keresztény erőknek. Az ostromlók között járványok törtek ki, és mire november elején elkezdődött a visszavonulás, a veszteségek elérték a 23.000 főt. Ilyen előzmények után következett el a Szolnok szempontjából is sorsfordító 1685-ös esztendő. Szolnok visszafoglalása 1685-ben A császári hadvezetés az előző év hibáiból tanulva 1685-ben a török végvárvonal módszeres áttörése mellett döntött. A Károly herceg vezette főerők Érsekújvárt zárták körül, majd a török felmentő sereg táti vereségét követően augusztus 19-én be is vették a várat. Ezzel a hódoltság hat török tartománya közül az elsőt sikerült felszámolni. Ezt követően a főseregtől függetlenül működő, kisebb seregtesteknek a szerepe vált jelentőssé, amelyek feladata Buda utánpótlási vonalainak elvágása, és a felvidéki kuruc fejedelemség elfoglalásával a későbbi hadműveletek bázisául szolgáló területek kiszélesítése volt. Lásd 2. sz. jelzet. 13