Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 16. (Szolnok, 2001)

TANULMÁNYOK - Bagi Gábor: Szolnok visszafoglalása 1685-ben, és jelentősége a török elleni felszabadító háborúk első szakaszában / 9. o.

az volt a fő tanulsága, hogy a megosztott, egymással viszálykodó keresztény államok képtelenek ilyen szilárd katonai szövetség létrehozására. Ezzel magyarázható, hogy a franciák rajnai és nématalföldi terjeszkedésétől tartó I. Lipót császár már pár nappal a győzelem után követeket küldött Budára, Kara Musztafa nagyvezérhez. A Habsburg uralkodó állítólag nem kevesebbet ajánlott fel, mint az 1664-es vasvári béke újabb húsz évre történő megújítását, és az abban rögzített határok változatlan elismerését. A békekísérlet - látszólag furcsa módon - Kara Musztafa ellenállásán bukott meg. A feltételek bizonnyal megfeleltek volna a nagyvezérnek, ő azonban alighanem a bécsi vereség következtében a szultáni udvarban megrendült pozícióit is meg kívánta szilárdítani. Úgy vélhette, a keresztény hadak Bécs alól haza vonulnak, az őszi esők beköszöntéig már támadás nem éri, és a következő év tavaszára sikerül vert hadait újra ütőképes erővé szervezni. Bizonnyal egy olyan - győzelemként tálalható - hadieseményt remélt, amely után látszólag győztesként köthet békét. Számításai azonban csak részben váltak be. A német birodalmi csapatok zöme ugyan Bécs alól valóban haza vonult, ám a sikertelen békeajánlat után a Habsburg, lengyel, valamint a beérkező litván hadak még szeptember végén átlépték Magyarország határát. A kezdetben váltakozó sikerű harcok csúcspontját az október 9-i párkányi csata jelentette, melyben a keresztények tönkreverték Kara Mohamed budai pasa csapatait. A győzelmet több kortárs a bécsinél is jelentősebb sikerként értékelte. Ezt követően a keresztény erőknek sikerült felszabadítani Esztergomot és több nógrádi várat is, amivel félig-meddig elvágták az érsekújvári török tartomány (vilajet) utánpótlását. E hadisikerek a korábbi helyzetet alapvetően megváltoztatták. Kara Musztafa nagyvezért az új kudarc után kivégezték, a tél folyamán pedig XI. Ince pápa diplomáciai és pénzügyi támogatása nyomán mindinkább körvonalazódott az a törökellenes szövetség, amely Liga Sacra (Szent Liga) néven vált ismertté. 1685 tavaszán a pápa, I. Lipót császár, III. János lengyel király, valamint a velencei dogé hivatalosan is aláírták a szövetség alapokmányát. Itt ütött vissza a török számára Küprili házból származó nagyvezérek jó két évtizedes agresszív külpolitikája, mivel Velencében Kréta, Lengyelországban Kamienec-Podolsk és Podólia elvesztése az oszmánellenes háborús pártot erősítette meg. Hamarosan csatlakozási szándékát jelezte a szövetséghez Oroszország is, Magyarország szempontjából azonban a német közép- és kisállamok zömének a császár melletti felsorakozása volt a meghatározó. Ezt elősegítette, hogy - pápai nyomásra - XIV. Lajos francia király 1684. augusztus 15-én 20 év fegyverszünetet kötött a császárral. 12