Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 16. (Szolnok, 2001)

TANULMÁNYOK - Zádorné Zsoldos Mária: A 1831. évi kolerajárvány a Kiskunságban / 81. o.

7., A szobák levegőjét ecetes gőzzel fertőtlenítették. 8., Kitapasztalták a betegnek adható élelmiszereket is. Reggelenként borssal melegített kevés veres bort kaptak. Délig egy-két alkalommal herbateát. Az ebéd állt fűszeres baromfiból, vagy marhahús levesből, melybe kevés tésztát esetleg rizst főztek. Utána egy kevés vizes bor. Délután egy-két alkalommal herbateát itattak a beteggel. Estére legalkalmasabbnak a köménymagos rántott leves bizonyult. 9., Hánytató gyökérport csak abban az esetben alkalmaztak, ha epebántalmakra utaló tünetek jelentkeztek a betegnél. 10., Az érvágást a betegség megjelenése kezdetén néhány esetben alkalmazták, de ennek káros volta bizonyosságot nyert és ezért abba is hagyták. 11., Klórt, valamint patikában előállított szereket az emberek idegenkedése miatt nem használtak. 12., A gőzfürdők és gőzölés igénybevételét azért, hogy a gyógyítás elkezdésében ne késlekedjenek nem alkalmazták. Helyette a test azonnali betakarását végezték, így gondoskodtak a melegen tartásról. 13., A gyakorlatban beigazolódott, hogy a hideg víz, tej, ecet ivása, a hideg borogatások alkalmazása nem jó, sőt káros hatást fejt ki, ezért alkalmazását abbahagyták. 14., Ispotályt nem állítottak fel, mert ezektől a betegek és hozzátartozóik idegenkedtek. Helyette "beteggyámokat" fogadtak. Őket kitanították a betegek ápolására. Minden beteget otthonában ápoltak. Látván a kolerát és arra is gondolva, hogy más hasonló végzetes betegség is felütheti a fejét, nagyon fontosnak tartotta az emberek nevelését. A járvány ideje alatt egy diplomával nem rendelkező seborvos volt a segédje. Ezért a betegek gyógyítására volt csak ideje, boncolásokat nem végzett. A betegség továbbterjedésének megakadályozásában nagy segítségére volt Balajthy Vendel, aki az igazgatási dolgokban segített. A felsőbb parancsok szerint felállított veszteglőházak tekintetében voltak gondok. Az ott lévő emberek száma sok volt, a veszteglési idő eltöltése alatt a közösségeknek kellett ellátni az embereket kenyérrel, ami néha problémát jelentett. Azokat a házakat, ahol betegek voltak nem rekesztették el a többiektől, csak felügyelet alatt állottak. A halottas házakból a felsőbb utasításoknak megfelelően vitték el a halottakat, ezután a szobák fertőtlenítéséről, füstöléséről megfelelő módon gondoskodtak. A tanyákon és a szétszórt településeken lakó betegek önkéntes jelentkezését nem tudták maradéktalanul elérni. A helybeli plébános is vállalta ezt a munkát, vagyis az emberek felvilágosítását, buzdítását, az előítéletektől való meg100