Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)

TANULMÁNYOK - Jenei Gyula: Szempontok és észrevételek a Jászság népességstatisztikai adatainak értelmezéséhez a 17-18. század fordulóján / 57. o.

Jászfelsőszentgyörgy (1710-1712) anyakönyveiben. Az előbbiben a Rákócziszabadságharc, az utóbbiban a pestisjárvány okozhatta a kimaradást. Más anyakönyvekben is előfordulnak rövidebb megszakítások. Ezek visszavezethetők paphiányra (a régi pap elment vagy meghalt, újat még nem kapott a falu), az anyakönyvek lapjainak elkallódására, amit harci események is okozhattak, illetve az 1709-1713-as pestisre stb. A török kiverése után viszonylag teljes képet a jász településekre (Jászalsószentgyörgy, Jászapáti, Jászárokszállás, Jászberény, Jászdózsa, Jászfelsőszentgyörgy, Jászfényszaru, Jászjákóhalma Jászladány, Jásztelek) 1714-től kapunk. Azért csak viszonylag teljes képet, mert külön problémát jelent Jászkisér kérdése, amely közigazgatásilag a Jászsághoz tartozik, s a köztudat is oda kapcsolja, ezért teljesen indokolt és kívánatos dolgozatunkba való bevonása. Ám sajátos helyzetéből adódik az a nehézség, amellyel a közvetlenül török hódoltság utáni idők demográfiai viszonyaival anyakönyvek alapján foglalkozó kutató szembe találja magát. Jászkisér ugyanis nem tartozik a szorosan vett ősi jász települések közé, inkább a híd szerepét tölti be a Jászság és a Nagykunság között. Ez a hídjelleg néprajzi milyenségére utal, de egyben azt is jelenti, hogy Jászkisér népe református, akárcsak a Nagykunságé szemben a többi jász településsel, amelyek római katolikusok.

40 Jászkiséren a református anyakönyvet 1732-től, a katolikust 1769-től vezetik. A népességszám megállapításához módszertani megoldásként egyrészt az analógia, másrészt a visszakövetkeztetés kínálkozik. A Jászság népességszáma a XVTI-XVIII. század fordulóján Mint az előző fejezetben megállapítottuk, az 1714-es esztendő az, amely viszonylagos teljességgel, első ízben teszi lehetővé módszerünk alkalmazását. A törökök csak az 1680-as évek legvégén hagyják el a Jászságot. A 90-es évek erőgyűjtése után a századfordulót közvetlenül követően, 1702-ben az Udvar eladja a Jászságot a Német Lovagrendnek félmillió rhénes forintért.

41 Erőteljes csapás volt ez a privilegizált terület szabad parasztságára. Akkor is az lett volna, ha csupán tudati síkon jelentkezik, hisz egy nép alkotó ereje, szellemi relációi, valamint faj fenntartási ösztöne között léteznek összekötő kapcsok. Gondoljunk Chaunu megállapítására: "Az a nép, mely nem képes a SZABÓ László: Jászság. Bp. 1982. 17-18. p. ILLÉSY J. 1905.; BELLON Tibor: Nagykunság. Bp. 1979. 67