Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)

TANULMÁNYOK - Jenei Gyula: Szempontok és észrevételek a Jászság népességstatisztikai adatainak értelmezéséhez a 17-18. század fordulóján / 57. o.

Gazdák Zsellérek Nemesek helvbeli jővevénv Alsószentgyörgy 61 4 Apáti 62 1 16 Árokszállás 116 21 5 8 B erény 358 21 9 9 Dósa 36 Felsőszentgyörgy 39 Fényszaru 158 7 3 Jákóhalma 35 2 Kisér 97 1 4 Ladány 34 6 Mihálvtelek 45 2 Összesen: 1043 49 16 54 Ahelyett, hogy az össznépességszámot egyelőre megkísérelnénk valamilyen koefficiens segítségével meghatározni, csupán az adóegységek számát kívánjuk összevetni egymással. Az 1550-es szandzsák és az 1699-es Pentz-féle összeírások adózási egységei mögött, ha nem is teljesen, de nagyvonalakban arányos lélekszámot jogosan tételezhetünk fel.

17 Ez azt jelenti, hogy nem sokkal a török kiverése után nagyobb számú népesség volt jelen, hiszen több adóegységet írtak össze, mint az 1550-es, még török által érintetlen Jászságban, és többet az 1572-es összeíráskor jelenlévő népességnél. A jász népesség kontinuitásának ez is bizonyítéka. A Pentz-féle összeírás előtt természetesen számolhatunk bizonyos népmozgással, a már visszafelé irányuló migrációval. Az 1690-es években I. Lipót a közigazgatási területi rendezés mellett megújította a korábbi privilégiumokat. 1696. november 5-én, illetve 1697. február 1-én keltek kiváltságlevelei. Mindez természetes vonzerőt gyakorolt a korábban a kerületből elmenekült nemes és szabad előmenetelű rétegekre, az örökös jobbágyság terhétől szabadulni akaró parasztokra, a végváraktól búcsút vevő hajdani jobbágyokra, bár egyelőre ez meglehetősen kevés háztartást jelenthetett.

18 17 18 MÉSZÁROS L. - HAUSFATTER K. 1974. 111. p. KISS József: A Jászkun Kerület parasztsága a Német Lovagrend földesúri hatósága idején (1702-1731) Bp. 1979.20. p. 61