Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)

TANULMÁNYOK - Jenei Gyula: Szempontok és észrevételek a Jászság népességstatisztikai adatainak értelmezéséhez a 17-18. század fordulóján / 57. o.

Kiss József hívja fel a figyelmet arra, hogy a Pentz-féle összeírás mindössze két hónap alatt készült el. A Jászkun Kerületeket beutazni is elegendő feladat ennyi idő alatt az akkori közlekedési körülményeket figyelembe véve. Feltehető, hogy csak a községi elöljárók közléseire támaszkodtak az összeírok.

19 Ráadásul minden összeírásnál figyelembe kell venni a természetes paraszti ellenállást, az eltagadást. Egy lényeges észrevétel a települések szerkezetéről, a lakosság megoszlásáról. 1699-ben 11 jász települést írtak össze. Név szerint Alsószentgyörgy, Apáti, Árokszállás, Berény, Dósa, Felsőszentgyörgy, Fényszaru, Jákóhalma, Kisér, Ladány, Mihálytelek. Ezzel szemben a Fekete Lajos által közölt defterösszeírásban nem találjuk Fényszarut, de szerepel benne Bódokháza, Agó és Nígy Szállás. A török uralom idején az utóbbi települések természetes népességtömörüléssel beolvadtak más jász településekbe. 1570 után Agó, majd 1599 után Nígy Szállás népe keres menedéket Árokszálláson. Bódokházát 1667-ben csatolták Berényhez.

20 Amíg 1550-ben a Jászság háztartásainak több mint felét Berényben írták össze /453/, a többi településre 342 háztartás esett, addig 1699-ben csak 388 háztartást vettek fel Berényben, míg a többi 10 faluban 744-et. Annak ellenére, hogy a hosszan * tartó háborúskodások a népességet a jobban védett városokba, esetünkben Berénybe késztetik, mégis a lakosságnak csak harmadrésze található itt 1699-ben, szemben az 1550-es fele-fele megoszlással. Magyarázat lehet, hogy a visszavándorlások végpontjai inkább a kevésbé népes települések, a községek voltak, ahol több volt a szabad föld. Ugyanakkor a lakosság a jász településeken megőrizte kontinuitását, jelentős része mindig is jelen volt. Ez vonatkozik a beolvadt falvakra is, hiszen a Jászság egészéről van szó. Fényszaru népe valószínűleg biztos búvóhelyet talált a Zagyva mocsárrengetegében, ezért nem emlegetik a török időkben.

21 Amikor 1699-re a viszonyok bizonyos mértékig stabilizálódnak és megindul a refeudalizációs folyamat, akkor látszólag /de csak látszólag!/ a semmiből előtűnnek azok a háztartások, amelyek korábban sikerrel bújtak meg az összeírok elől, "ideiglenesen vagy hosszabb ideig az erdőkbe, mocsarakba húzódva igyekeztek elkerülni a török pusztításait."

22 A folyók árterei és a mocsarak természetes Uo. 20. p. FODOR F. 1942. 401., 436. p. Uo. 362-363. p.; EPERJESSY Kálmán: A magyar falu története. Bp. 1966. 138. p. KOVÁTSZ. 1969. 7. p. 62