Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)

TANULMÁNYOK - Botka János: A kun és jász népcsoporti jogok védelmezése a XVI. század közepétől a redemptióig / 9. o.

A török kor végén a jászkun kiváltságok, szabadalmak lényegi elemei a következőkben foglalhatók össze : 1. Főbírájuk a nádor. Helyettese a nádor által kinevezett főkapitány. 2. Kerületenként és helységenként szervezett autonómiával rendelkeztek az igazgatás és a jogszolgáltatás területén. A nagykunoknál erős maradt a szék szerepe és a széki hagyomány. 3. A Jászkunság önálló adózási kerületet alkotott. 4. Magyar részre állataik után nem adóztak. Szolgáltatásaik formáit és rendjét szokásjogi keretek védték. 5. Rév- és vámmentességi kiváltsággal bírtak, s időnként a harmincad (határvám) megfizetése alól is felmentést kaptak. Mindez különösen "a vásárokra és az egyéb értékesítő helyekre elhajtott marhák" tekintetében járt előnyökkel. A mentességek igazolására lakosaik részére pecsétes leveleket adtak ki. 6. Lakossági megtartóerőt jelentett az ún. kisebb királyi haszonvételek birtoklásának joga (pl. csap-, mészárszék működtetése, piactartás, vadászatihalászatijog), s később a vásártartás lehetősége is. 7. Jogaikhoz tartozott a céhek alapításának engedélyezése. 8. Egyházi tizedet ebben a korban sem fizettek. Kegyúri jogokat gyakoroltak a helyi egyházak felett. 9. A közibük települő családok velük azonos jogokat, mentességeket nyertek, beleértve a tisztségviselők választásában való részvételt is. 10. A megmaradt insurrectios kötelezettség státusuk kifejeződése a honvédelem területén. A jogok .védelme és egységesítése sok energiát, költséget és nagy taktikai érettséget követelt meg a jászkunságiaktól. Szorosan ehhez a tevékenységhez kapcsolódott az a fegyveres önvédelmi harc is, amely már a XVI. század végétől megfigyelhető volt településeiken. A parasztvármegyei keretek között megvalósított katonai tevékenységet a jász és a kun harci hagyományok és az önszerveződés fontos területének tartjuk. Meggyőződésünk szerint, az önvédelem során tanúsított bátor kiállás és erőfeszítés (számtalan esetben a kóborló magyar hajdúk és végváriak ellenében) nemcsak a Jászság és a két Kunság védelméhez és e népcsoportok fennmaradásához járult hozzá meghatározó mértékben, hanem a környező, a fegyverforgatásban inkább járatlan jobbágyi területek önszerveződő harcához is közvetlen példát és mintát adott: 1. A jászkun vidékek már a XVI. század végén védleveleket szereztek be a kerületi generálisoktól. - 2. A jászok 1617-ben a rájuk törő tolvajok megölését még a törökök által is engedélyeztették. - 3. 1640-ben Berény, 1641-ben pedig Halas mezőváros népe egyetemlegesen ki is végeztetett betörő rablókat. Az 36