Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)

TANULMÁNYOK - Botka János: A kun és jász népcsoporti jogok védelmezése a XVI. század közepétől a redemptióig / 9. o.

főkapitánynak biztosította "az országlakók ellenében vétkesnek talált kunok és jászok fölötti ítélkezést." Ettől a törvénytől származtathatjuk valójában a kunok és jászok jogszolgáltatásának tényleges összekapcsolódását, amelyet az 1655. évi decretum (IV.) 44. cikkelye is megerősített. Jogaik védelmében jártak el akkor is, amikor évtizedeken keresztül tartózkodtak a vármegyékkel való szorosabb együttműködéstől, amelyek befolyása a hódoltság alatt leginkább az országgyűlések által megszavazott hadiadó, rendkívüli segélyek kivetése és behajtása terén, s olykor egy-egy katonai mozgósítás alkalmával érvényesült (Pest-Pilis-Solt, Heves megyék). A kunok és jászok több esetben tiltakoztak "a megyéhez tartozó" adófizetés ellen. A kiskunok többször meg is tagadták a teljesítést. A tiltakozásuk arra irányult, hogy a megyétől függetlenül határoztasson meg saját tehertételük, s ne erősödjön annak befolyása. A vármegyéktől külön választott törvényhatóságuk létezését több kiváltságlevél tanúsítja 1622-től. Ezeknek azonban nem tudtak folyamatosan érvényt szerezni. Andrássy Miklós főkapitánysága idején kezdődött a Jászkunság végleges függetlenedése Heves és Pest megye hatósága alól. Ezt a folyamatot segítette tovább Eszterházy Pál 1682. júniusában kiadott oltalomlevele, amely arról rendelkezik, hogy "a kunsági falvak lakosai a megyéhez való adófizetés, ennek hatósága és védelme alól kivétetnek." Az 1682. augusztus 29-én I. Lipót által kiadott privilégium pedig, amely a Hunyadi Mátyástól kezdve érvényben lévő kiváltságaikat újította meg, adózásukról az alábbiakat rögzítette: "... az azon kunjaink közt lakó vagy lakozandó összes jobbágyok... a mondott kunjainkkal egyetemben ...ne kényszeríttessenek mások módjára a vármegyék részére adózni és fizetni." Ezzel a királyi rendelkezéssel - véleményünk szerint - lezárult az adózási hovatartozás kérdése is. A jászkunságiak kezdetektől bírt autonóm igazgatási és bíráskodási gyakorlata így újra kiegészült területeik önálló adózási jogosultságával, s ezzel megteremtődött mindaz a közjogi feltétel, amely alapján ezen koronabirtok immár egy közös-önálló politikai egységgé, Jászkun Kerületté (Districtussá) alakulhatott. Ennek gyakorlati tisztázására mutat, hogy 1684-ben a nádor Heves és Pest vármegyéhez intézett leiratában megparancsolta: hogy a jászkunok - mint kiváltságos nemesek - a vármegyéktől mentesek. A Jászkunság jogi kereteinek rendezéséhez uralkodói érdek is kapcsolódott, hiszen a terület országosan is jelentős termelő és gazdasági erőt jelentett. Ennek kifejeződése például, hogy I. Lipót uralkodásától a nádor címébe a jászok is befoglaltattak: "Comes et Judex Jazygum et Cumanorum". S az is, hogy az uralkodó 1668 és 1697 között öt alkalommal erősítette meg privilégiumaikat. Sőt újakat is adományozott. 35