Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)

ADATTÁR - Szabó Antal: A törökszentmiklósi Almásy uradalom vagyon és jövedelem helyzete (1845-1850) / 325. o.

A birtokleltár szinte mindenre kiterjedő, de nincs benne a majorságok termeléséhez szükséges munkaeszközök, a mindennapi élethez, munkához tartozó egyéb használati tárgyak leltára. Elkészítése kijelölt szolgabíró és szakértők által történt helyi jelenléttel. /Külön vizsgálták az úrbéres egység és majorsági puszták állapotát, helyzetét, jövedelmezőségét. Ma azt mondanánk, az uradalmak átvilágítását valósították meg/. Az értékelésből azt lehet kiolvasni, hogy elsősorban azt keresték, mennyi jövedelemre lehet majd számítani, valamint azt, hogy potenciálisan milyen lehetőségeket hordoz. A megyei bizottság mellett - Szabó László levéltárnok, Subitz György perírnok és pénztárnok, Madarassy János főjegyző az anyag realizálói. Az alszolgabíró Balogh János, esküdtje Száma Zsigmond - Alberthy Ferenc, Herkl Antal tiszttartók, Törökszentmiklós elöljárói is aktív résztvevői a vizsgálatnak. Ők a termesztvényekről, azok árairól, mennyiségéről és a gazdálkodással kapcsolatos tapasztalataikról nyilatkoztak elsősorban. Milyen fontosabb fejezetek alkották a felmérést? Mindenekelőtt a körülményeket "értékelték"! Fontos megállapításaik egyike: "határaikra nézve villongás nem létezik".

9 Nem minden birtokos dicsekedhetett ekkoriban azzal, hogy rendben van a szomszédokkal, a tulajdont megkérdőjelezőkkel. Arról nincs sehol szó, hogy a tizenkét ágon belül mind többen lázonganak az egybentartás ellen. Oka elsősorban az eladósodás, amely egyre inkább fenyegette a családot, illetve egy-egy tagját. A már említett nagy árverés mögött is ez az egyik indítóok. Nemcsak azok lázonganak akik adósságaikat ki akarják fizetni, hanem azok is nyugtalankodnak, akik a törlesztés miatt megrövidülnek egy-egy osztozkodáskor. Már 1772, 1773-ban kezdődött a felosztás követelése Ignácz, Apollónia és Krisztina által, (mivel ők ezekből az uradalmakból ki lettek rekesztve.) Talán túlságosan is kiemelték ezután a Tisza szerepét, amely két szakaszon is birtokhatár. Az egyik a rövid, a Szakállas és Bála puszták közötti, a másik a Tenyő-Kengyel puszták határszakasza. A halászati jog mellett a megtermelt javak szállításának lehetőségét húzták alá a folyóval kapcsolatban. Ilyenről azonban nincs az eddig ismert forrásokban adatunk. E dokumentum azonban tényként közli: " a termesztvények azon szoktak a megvevő Kereskedők által szállíttatni".

10 Azt viszont a források sokasága is megerősíti, hogy a városon átmenő Pest-Szolnok út valóban nagy értéke a birtoknak, illetve az oppidumnak. Ceglédre, Kecskemétre, Gyöngyösre, Miskolcra, a másik két y Uo. 7. p. 10 Uo. l.p. 329