Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)

ADATTÁR - Szabó Antal: A törökszentmiklósi Almásy uradalom vagyon és jövedelem helyzete (1845-1850) / 325. o.

téglaégető, iskolák, templomok, stb. 1780-ban rendezték az oppidum utcarendjét, mely máig is jellemzője a városnak. A termelés szélesítése érdekében a földesúr keményen szorgalmazta a negyvenes évektől a szőlőtelepítést, ami ugyan nehezen ment, de a Kis -és Nagyszőlő, Surjánban a dézsmás szőlő mégiscsak kialakításra került. A zsellérek egy része ezt művelte napszámban, bérletben, de a telkesek is részt vállaltak e munkából. Erdő nem lévén, füzest és epreserdőt telepítettek sokféle meggondolásból. A lakosok vármegyei robotban javítgatták a Szolnok-Debrecen utat, ezen belül elsősorban azt, amely a Derzsi gáton vezetett. Az oppidum demográfiai adatait 1845-ből nem ismerjük, de a lelkek száma már a nyolcezret meghaladta, hiszen Fényes Elek 1850/5l-es statisztikája 8644 főt állapított meg. /Az egyházmegyei Schematismus ettől eltérő adatokat közöl./ A társadalom differenciálódását a mezővárosi állattartás sokfélesége mellett a négy céh léte is érzékelteti. Jelentős a birtok irányítását vállaló, ügyvéd, honoracior. Az uradalom vagyon és jövedelem helyzetét elsősorban abból a forrásból kísérhetjük nyomon, amelyik Heves megye levéltárában maradt ránk.

8 Gróf Almásy Kristóf örökösei, Móricz és Erneszt a vármegyét arra kérték, hogy hivatalos vármegyei tisztségviselővel és szakértővel vizsgálják meg az egybetartott Almásy birtokból a törökszentmiklósi, mátraverebélyi /terebesi illetve ahogy írták, "Tiribisi" jövedelmét, leltározzák a meglévő vagyont, jövedelemforrásokat. /1751-ben vették meg a mátraverebélyi birtokokat, amelynek részegységei: Tiribesi, Nagybátony, Lengyeldi puszta, Pásztó városa, Hasznos helyisége, Mátra Verebély, Tót Verebély puszta, Nagh Barhán helysége, Tepkei puszta./ Indok: Kristóf három fia közül kettő, az említettek meg akarták venni /betáblázott/ testvérük, Albert örökségét, s tudni akarták, mit vesznek át. Az eladósodás apjuk idején kezdődött /1804-től/, melynek összege 56.800 Pengőforint. Ezekre az uradalmakra és a szerencsire az a családi végrendelet volt érvényben, hogy "oszthatatlan", kijelölt családtag fogja össze és irányítja a végrendelet szellemében. Az ekkorra már tizenkét ágra gyarapodott família az éves jövedelmet hagyomány szerint a család pesti rezidenciáján, az őszi pesti vásár alkalmával osztotta el. Ez a vétel nem bontotta meg az oszthatatlanságot, de az egyik ág egy tagja kiesett az örökösök, az osztozkodók sorából. Heves Megyei Levéltár (Továbbiakban: HML) IV-l/b/570-624. az okirat 104 oldal, mellékletekkel, amelyek a feladatmegoldást illetve intézés ügymenetét mutatják. Tartalmazza a törökszentmiklósi uradalom jobbágyainak /elkülönítve telkeseket és zselléreket/regisztrálását név szerint. 1845. 328