Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)

ADATTÁR - Szabó Antal: A törökszentmiklósi Almásy uradalom vagyon és jövedelem helyzete (1845-1850) / 325. o.

hogy az addigi Balaszentmiklós, melyet egyre többen és hivatalosan is Törökszentmiklósnak neveznek, csak többszöri kezdeményezés után került végleges megülésre /Megülési kísérlet volt 1696-ig, 1697 után az 1705-ös jobb partra telepítésig és a végleges 1720-ban/. A kincstár a néptelen Törökszentmiklóst és pusztáit - Kengyel, Szenttamás és (Tisza)Tenyő - 4250 ftra becsülte és 15 telek kialakítására találta alkalmasnak.

3 Kilenc év múlva ugyanannyira taksálta, de már 40 telek lehetőségét jelezte.

4 Ehhez a későbbi Almásy uradalomhoz tartozott Csépa egy része is. Értékét azért kellett megbecsülni, mivel bérbeadták debreceni tőzséreknek, helyi halászoknak, és nem tudtak arról, hogy az már Almásy I. Jánosé /+ 1704 ?/. Jövedelmet azonban nemigen hozott. Valószínűsíthető, hogy már ekkoriban egy-két útmenti csárda is működhetett a későbbi uradalom területén, ha a katonai helyzet ezt megengedte. A család 1777-ben újította meg nemesi címerét, s ezután gyorsan emelkedett vagyonban és közigazgatási méltóságokban. Mindvégig Gyöngyös volt a székhelyük. Almásy I. János jogász műveltségű, aki otthonosan mozgott a birtokperekben. Bátyja, az egri kanonok egyengette útját a szolgabírói méltóságba /Gács, 1687/. Volt katonaellátási megyei főbiztos is /1690/. Deák Mihály, sógora, ezredes segítette e munkában. Másodalispánként ő foglalkozott a megye gazdasági feladataival /l 691-92/. 1797-ben a megyében első alispán. A királyi adománylevél az említett birtok mellett /Tisza/Bő, Gyenda, Kőtelek és más településeket illetve az azokon lévő részbirtokokat is tulajdonukba adta! Heves, Borsod megyékben illetve azokon kívül is jelentős birtoktesteket szereztek. Az utódokat családi végrendelet arra kötelezte, hogy a "Törökszentmiklósi, Verebélyi, Szerencsi javak osztozásra sohase bocsátódjanak"

5 /Szerencs 1750-ben, Mátraverebély 1751-ben került tulajdonukba, az előbbi csak részbirtokként./ A nemesi ág mellett grófi címert ketten is szereztek: Ignácz 1771, Ignácz 1818. Az utóbbi két uradalom vizsgálatát a téma szempontjából nem tartjuk indokoltnak. A megülés után rohamos ütemben népesedett az először possessio majd oppidum Törökszentmiklós /1832/. A lakók az 1740-es évek közepéig szabad földfoglalásban élő taxások, akik 1770-ig aztán osztó földközösségben "3 J TÓTH Dezső: A Heves nagy kunsági református egyházmegye múltja. I. köt. Debrecen, 1924. 205. p. 4 Uo. 5 ALMÁSY Dénes: Az Almásy grófok. Kétegyháza, 1903. 39. p. 326