Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)

TANULMÁNYOK - Botka János: A kun és jász népcsoporti jogok védelmezése a XVI. század közepétől a redemptióig / 9. o.

próbálta a törökkel való együttélését is elfogadhatóvá tenni. Ebben a magatartásban a múlt tudatos küzdelme is folytatódott. Természetes körülményként veendő figyelembe azonban, hogy ezek valójában fegyveres alakulatok voltak, ami sok esetben nyomatékot adott céljaik elérésének. A parasztvármegyei keretek ugyanakkor erősítették önbecsülésüket is, előtérbe hozták érdekeik védelmét, a jász és kun egységben történő gondolkodást és cselekvést. S mindezt olyan időkben amikor számos falu, város vagy kis táj esetében a népesség kontinuitása felmorzsolódott, s a megmaradottak végérvényes elszakadása bekövetkezett. ÖSSZEGZÉS A török korban a kunok és jászok jogi helyzetét és életkörülményeit az ország megosztottsága és a hódoltsági lét általános keretei határozták meg. Rájuk is vonatkozott mindaz, amit a budai vilajetbe sorolt lakosság számára megfogalmazott a török adminisztráció:

56 "... a vilajetben mindenki maradjon a helyén, sem maguknak, sem gyermekeiknek soha senki bántódást nem okoz. A birodalomban levő ingóságuk, a városokban és falvakban levő házaik, boltjaik és más épületeik, szőlőik és kertjeik ültetvényei a saját tulajdonuk, birtokolják azokat úgy, ahogy akarják. Jogukban áll azokat eladni, elajándékozni, vagy bármiképpen tulajdonba adni, s haláluk esetén a tulajdon szerint szálljanak örököseikre. Az általuk megművelt szántóik is maradjanak birtokukban, de nem tulaj donbirtokként, miként a fent említett javaik, mert ezek, mint a többi jól védett tartományban, "kincstári föld" néven ismert "ország földjei" lesznek, s mint a mohamedán kincstár tulajdona csak kölcsönadás útján jut a rája birtokába. Gabonaneműekből és más terményből vessenek és arassanak azt, amit akarnak, fizessék meg tized címén a harádzs részt, s birtokoljanak úgy, ahogy akarnak." Rajának (nyáj), birodalmi jobbágynak számított minden itteni lakos is. Nem voltak kivételek a nemesek sem. A magyarországi török uralom kondominium jellegéből következett ugyanakkor, hogy a Jászság és a két Kunság a királyi Magyarországnak is adózott, s hogy élő kapcsolata maradt a nádorral és a királyi kamarával, valamint a vármegyékkel és a végvárakkal. Földje továbbra is a Királyi Korona tulajdona (Peculium Sacrae Regi Coronae), lakói a király jobbágyai. Adói, szolgáltatásai a kamarát illették. A török előrenyomulásával ezeket az egri vár védelmére rendelték (1552-1596). A XVII. században a budai tiszttartó szedte be, az adót pedig időszakonként Heves és Pest vármegye. KÁLDI-NAGY Gyula: Magyarországi török adóösszeírások. Bp. 1970. 9. p. 31