Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)

TANULMÁNYOK - Botka János: A kun és jász népcsoporti jogok védelmezése a XVI. század közepétől a redemptióig / 9. o.

Mivel ebben a korban a Jászkunság közvetlen katonai szolgálatot nem teljesített, a terület jelentőségének és politikai súlyának megítélésében mind meghatározóbb tényezőnek mutatkozott az ország védelméhez megkövetelt adók és szolgálatok teljesítése. A jászkunságiak komoly figyelmet fordítottak erre a körülményre, s az elvárásoknak igyekeztek úgy megfelelni, hogy kollektív jogaik birtokában továbbra is jelentékeny tényezői lehessenek a magyar koronának. Ez nem azt jelentette, hogy mindenre "rászedhetők" voltak. Éppen ellenkezőleg. Azt is el akarták érni, hogy "a régi szokás szerint" kelljen teljesíteniük, önkormányzati kereteik megtartásával. Tehát gazdasági és politikai célok is vezették őket. A "régi szokás" nem jelentett teljes azonosságot a Jászkunság népcsoportjai körében. így az adózásban és a szolgáltatások teljesítésében sem. Az "adók" nemei, fajtái például döntően egyezőek voltak: cenzus (földbér), dica regia, a tized és a kilenced helyett fizetett ún. akó (termékszolgáltatás búzából, árpából, vajból és sajtból), ajándékok, nádori tiszteletdíj, a robot megváltása, az offíciálisok járandósága, borkimérés, esetenkénti fuvarok. Ugyanakkor a teljesítések határideje, megoszthatósága, a megművelt földterülethez (cenzus) mért terményszolgáltatások régtől eltérőek voltak a jász, a nagykun és kiskun népességnél. A földbért a (a XVI. században telkenként egy forint) a Nagykunság és a Jászság évi három részletben fizette évszázadokon át, a kiskun települések két részletben. Mindhárom térség átalány alapján fizette a cenzust, a jászok például évi 600 Ft-ot, ami a török korban szinte nem is változott. A jászok akóban búzából és árpából a cenzus kétszeresét adták budai quartáliában, a nagy- és kiskunok csupán 50 %-ot (!). Vajból és sajtokból a jász településektől kértek 20 %-al kevesebbet. A török részre követelt adók, szolgáltatások, fuvarok mértékének azonban a jászkunok esetében is inkább csak a hódítók szándéka és lehetősége szabott határt. Általában egyezségre törekedtek velük is. A források azt valószínűsítik, hogy a török részről jóval nagyobb terhek nehezedtek rájuk. Szembetűnő a pénzterhek kétszeres-háromszoros súlya, különösen a Nagykunságban és a Kiskunság északi területén. A törököknek évente egy részletben fizettek. Erről az önmaguk közül választott ún. községi "török bíró" gondoskodott. A hódoltság idején katonai szerepük alig érzékelhető. Az bizonyos, hogy az 1552. évi és az 1681. évi insurrectioba valamilyen mértékben bekapcsolódtak. A rendszeres pénz- és termékszolgáltatásaik ugyanakkor már a XVI. század második felében jelentékeny segítséget jelentettek a török terjeszkedés lefékezésében és megállításában. Az egri vár és körzetének védelméhez pedig a tiszttartóságokon keresztül - évente 30 katona fenntartásával járultak hozzá. Ezzel valójában egy katonáskodási háttérszolgálatot valósítottak meg, s 32