Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)

TANULMÁNYOK - Botka János: A kun és jász népcsoporti jogok védelmezése a XVI. század közepétől a redemptióig / 9. o.

ahol a "közbátorság érdekében ... a paraszt gondviselők szolgálatát" még 1743ban is fenntartja a megyei közgyűlés. Mígnem - más megyék után - 1790 körül itt is átadja helyét a pusztákat és községeket fegyveresen vigyázó csendb iztosoknak.

53 A parasztvármegyék története a lakosság élniakarásának, kitartásának és fegyveres helytállásának igazolása, elsősorban a török hódoltság és a felszabadító harcok éveiből. Kifejezően és általánosíthatóan jelképezi mindezt a Pest megyében 1777-ben még használatos parasztvármegyei pecsétnyomó címerrajza \s."Ezen egy mezőn vágtató fegyveres lovas van, felső öltönyének szárnyai a légben nyúlnak utána, fején fittyenős süveg, jobb kezében előre tartott alabárd vagy fokos." (A pecsétet egy kiskunhalasi lakos őrizte meg, akire nagyszüleitől maradt.)

54 Az önvédelmi keretekben tanúsított helytállás és erőfeszítés a Jászság és a két Kunság további sorsához, de elmondható, hogy népének fennmaradásához is igen jelentős mértékben hozzájárult. Ez a város, ill. községi önkormányzatok mellett működő, s alapjaiban azok érdekét szolgáló formáció csaknem egy évszázadon át, sok-sok esetben eredményesen védelmezte földjét, otthonát.

55 Igaz, egyes források néhány részlete utal csupán arra, hogy a katonáskodás ezen kikényszerített terepén a korábbi harci ismeretek és a katonai tapasztalatok is segítették őket. Tényként rögzíthetjük azonban, hogy - bár számosan kerültek soraikból a végvárak "vitézi rendjébe" a XVII. században ez az önvédelmi fegyveres szolgálat volt számukra a fegyverforgatás meghatározó területe, kapcsolódva a katonai múlt emlékeihez is. Megállapítható az is, hogy küzdelmük nemcsak a puszta fizikai lét megtartására irányult. A katonáskodás és a jog sajátos összefüggése ezúttal is megmutatkozott. A kiskunsági és a jászberényi példák fejezik ki leginkább, hogy a "katonáskodó szervezet" a kollektív jogok, gazdasági érdekek védelmezője is volt, keményen fellépett a helyi autonómia biztosításáért, fékezte a megyei hatóságok befolyásának növekedését, s bölcs taktikával Uo. 43. p.; - Vö. BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet (A külterületi rendészetről, "külső bátorságról"): A Jászkun Kerületek társadalma és önkormányzati igazgatása 1745-1848. In: Bács Kiskun Megyei Levéltári Füzetek (Szerk: IVÁNYOSI SZABÓ Tibor). Gyula, 1991.62-76. p. GYÁRFÁS I. 1882.42. p. OL. E. 213. Kamarai lt. Városi és községi pecséttel ellátott ir. 6. csomó. 20. sz. (Jászkunság: szabadszállási levél, 1668. január 11.; kunszentmiklósi levél, 1676. július 19.); - BOTKA J. 1988. 265-266., 273-274., 276-277., 282-291., 298-299., 307., 317. p.; - GYÁRFÁS I. 1882. 16-17., 32, 36, 39. p. 30