Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)

TANULMÁNYOK - Botka János: A kun és jász népcsoporti jogok védelmezése a XVI. század közepétől a redemptióig / 9. o.

ezek elmulasztásáért a nemes vármegye megbírságolta Halas mezővárost. A XVII. század közepe jelenti a parasztvármegyék történetének azt a szakaszát, amikor létük és jelentőségük már elvitathatatlan, amikor a nemesi megyék segítségül, s egyben saját befolyásuk növelésének reményével - átfogó működési utasításokat készítenek és adnak ki részükre.

43 Ezek az instrukciók a hatáskör szabályozásával és a szervezeti formák egységesítésével a hatékonyabb védelem keretét alakították ki, s a rendészet konkrét harci formában mutatta meg magát. A Jászkunság számára nagyon jelentős volt Heves és Külső-Szolnok megye 1667. évi "Török világban lett rendelés"-^ (ezzel azonos volt - az 1653. évihez hasonlóan - a Pest és Nógrád megyei is), mert ennek értelmében épült be a parasztvármegyék rendszerébe. Ez az utasítás értékes azért is, mert csaknem a parasztvármegye megszűnéséig annak szolgálati szabályzata maradt az említett megyék területén. Ebben az időben a szomszédos településeknek szorosabban együtt kellett működniük. Nőtt a paraszttisztek felelőssége. Már minden ember köteles volt részt venni a parasztvármegye tevékenységében, s ezen felül mindenkinek fegyvert és lovat kellett szereznie, ha "ekéje bomlása nélkül" megtehette. Adott esetben a nemeseket is szigorúan büntették.

45 A parasztvármegye szervezetét a török is elfogadta, ill. tudomásul vette. Az első fennmaradt török engedélyt az egri pasa állította ki berényi és árokszállási polgárok részére 1617-ben, mely engedékenységben túltett minden rákövetkezőn: "... az mely városokon és falvakon tolvajok lennének avagy mezőkön s erdőkön halljátok, egyik az másiknak hírt tevén, várasok és faluk azok ellen föltámadván, akár török legyön, akár rác legyön, akár magyar legyön, akár miféle nemzet legyön, ha tolvajok lösznek, hogyha elevenen meg nem foghatjátok, tehát az miképpön megölhetitök, megölje tök ..." A későbbiekben a török tisztségviselők a ráják részére megadott önvédelmi engedélyekben gyakran hivatkoztak a magyar hatóságok felelősségére és határozataira, s általában ahhoz járultak hozzá, hogy a megtámadottak elfogják a rablókat, s közülük a rája-jogállásúakat a kádinak, a magyar katonákat a királyi hatóságoknak adják át büntetésre. Születtek azonban nagyobb önállóságot adó engedélyek is, de azok kizárólag a magyar rablókra vonatkoztak, miként az alábbi nagykunsági példából is láthatjuk: A nagykun kapitányok Izrael szolnoki béghez folyamodtak, hogy az őket pusztító s rabló FENYVESI L. 1985. 259. p. - GYÁRFÁS I. 1885. 233. p. Közölte BOTKA J. 1988. 282-291. p. BOTKAJ. 1988. 333-334. p: 27