Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 14. (Szolnok, 1999)

TANULMÁNYOK - Botka János: A kun és jász népcsoporti jogok védelmezése a XVI. század közepétől a redemptióig / 9. o.

magyar tolvajokat fegyveresen üldözhessék; a bég a többi török úr akaratából 1666. december 30-án értesítette a nagykunságiakat, hogy eddigi szokásuk szerint, a vármegye engedelmével illendő fegyvert viselhetnek, s felkelvén, az őket nyomorgató tolvajokat kergethetik, megölhetik, s halál esetén is vérdíjért, mellyel nem tartoznak, őket senki ne háborgassa. Az viszont meg is történt, hogy a jászberényiek kérelmére 1640-ben rabló magyar katonák kivégzését jóváhagyta a hatvani bég, 1651-ben pedig - kivizsgálás után - ahhoz járult hozzá, hogy a városban "dőre szokásuk szerint megöljenek" három helyi gonosztevőt.

46 GYÁRFÁS István, HEGYI Klára, FENYVESI László és BOTKA János által feltárt fontos részleten kívül a jászok és kunok önvédelmi tevékenységét még kellően nem ismerjük. S ebben nem kutatási mulasztást, sokkal inkább a források hiányából és szétszórtságából adódó okokat kell látnunk. Tudunk azonban olyan mozzanatokról, a. Jászságból például 1667-ből, amikor a parasztvármegye egyes körzetei (hadnagyság): Jászalsószentgyörgy, Alattyán és Szászberek, "a hozzájuk tartozó falvakkal mentek ki a vármegyére", s "vármegyéül" összefogottan léptek fel a betörő tolvajok ellen. Az ekkori januári "föltámadás" mégsem sikerült. Közösen szenvedték el a végbeli katonák cselfogását és megsarcolását: "kik ötvenen beszálltak az homokba, s ötöt kiválasztottak, beküldtek közülük ... kicsaltak bennünket ... harminc lovasunkat elkapták... két embert lőttek meg, egyet hegyes tőrrel szúrtanak, két ló odaveszett." Sok Embertől pedig 10-20 tallér "sarcot vontak". Az ezt megelőző "kimenetelkor " viszont a vármegye szabadította vissza a körzetből elhajtott marhákat. ' A kiskunsági önvédelem szervezettségéről és fokozódó jelentőségéről az alábbiakat mondhatjuk el. A Duna melléki (kiskun) parasztközösség 1663ban a Duna-Tisza közi "anyaszervezettől" teljesen független, önálló vezetőséggel, szilárd keretekkel rendelkező külön parasztvármegyét hozott létre, amelyben élenjáró szerephez jutottak a felső-kiskunsági kiskun települések (főleg Kunszentmiklós, Szabadszállás, Fülöpszállás). E döntően kiskunokat átfogó szervezetet éppen Kunszentmiklós határában, Feketehalomnál alakították meg 1663. április 2-án, s artikulusait másnap Miklóson írásban is rögzítették. (A kiskunsági "három város" és Halas külön szervezettel rendelkezett.) A körzetek élén választott kapitány állt, munkáját hadnagyok HEGYI K. 1988. 44., 17., 71-72., 94. p.; - GYÁRFÁS I. 1882. 23. p. OL. E-213. Kamarai lt. Város és községi p. ellátott ir. a/6, cs. 20-Jászkunság.; - BOTKA J. 1988. 277. p. - A kamarához írt levelet a jászalsószentgyörgyi (Ladáni Szt. György) viaszpecséttel hitelesítették. 28